Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 2. szám - Onódi János: A Szovjetunió fél évszázada

egyformán élvezik a szocialista demokrácia és a szocialista életmód minden vívmányát; a szovjet népek egységének eszmei alapja a marxizmus-leninizmns ideológiája, s ebből kiindulva a proletár internacionalizmus, a szocialista humanizmus, a kollektivizmus és a magasfokú politikai aktivitás érvényesülése, valamint a kommunizmus ügye és a szocialista haza iránti odaadás.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek olyan szövetsége tehát, amelyben az új típusú szocialista állam- szövetség közös munkájának gyümölcseit a szövetséget alkotó minden köztársaság és az ország minden polgára egyformán élvez. Ez az alapja annak, hogy az ország szocialista iparosítása, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, majd a szocialista népgazdaság gyorsütemű továbbfejlesztése folyamán a szovjet emberek világraszóló sikereket értek el. Az ötven évvel ezelőtt létrejött állam- szövetség még a világ egyik legelmaradottabb, agrár jellegű állama volt, napjainkban viszont a Szovjetunió a világ legfejlettebb ipari nagyhatalmainak sorában foglal helyet. Ennek tulajdonítható, hogy a szocializmus fél évszázados építése folyamán döntő átalakulások mentek végbe a szovjet társadalom struktúrájában is. Erről tanúskodik, hogy 1913-ban a cári Oroszország összlakosságának 14 %-a munkás, 3 %-a alkalmazott, 66,7 °/o-a magángazdálkodó kisparaszt és önálló kisiparos és 16,3 %-a tőkés, nagybirtokos és kulák volt. Ezzel szemben a szovjet társadalom struktúrája lényegesen más képet nyújtott 1969-ben, amikor a Szovjetunió összlakosságának 54,50 %-a munkás, 23,89 %-a alkalmazott, 21,56 %-a kolhozparaszt és szövetkezeti kistermelő és 0,03 %-a magánkistermelő volt. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy a Szovjetunióban teljesen megszűntek a kizsákmányoló osztályok, csaknem teljesen megszűnt az önállóan gazdálkodó kisparasztok és kisiparosok osztálya (0,03 %), lényegesen növekedett viszont a munkások és alkalmazottak (78,41 %), valamint a kolhozparasztok és a szövetkezeti kistermelők (21,56 %j aránya. Ezek, a társadalom struktúrájában bekövetkezett nagyarányú változások természetesen megváltoztatták az egyes köztársaságok társadalmi arculatát is. Megemlíthetjük például, hogy a munkások száma a Szovjetunióban 1928-tól 1969-ig 7,8-szeresére, a Kazah SZSZK-ban viszont 29,1-szeresére, a Kirgiz SZSZK-ban 23,4-szeresére, a Tadzsik SZSZK-ban 23-szorosára, az Üzbég SZSZK-ban pedig 14,4-szeresére növekedett.

A szocialista iparosítás és a népgazdaság további fejlesztése folyamán hatalmas ütemben fejlődött az egyes elmaradottabb országrészek ipari termelése. Az egyes köztársaságok gazdasági fejlődését és gazdasági kiegyenlítődését is igazolja a bruttó ipari termelés növededése, amely 1971-ben 1913-hoz viszonyítva a következő képet mutatja (1913 = 1): Szovjetunió 99, Orosz SZSZK 9, Ukrán SZSZK 65, Belorusz SZSZK 113, Üzbég SZSZK 45, Kazach SZSZK 158, Grúz SZSZK 89, Azerbajdzsán SZSZK 35, Litván SZSZK 87, Moldva SZSZK 166, Lett SZSZK 28, Kirgiz SZSZK 211, Tadzsik SZSZK 95, Örmény SZSZK 201, Turk- mén SZSZK 50, Észt SZSZK 38. Ez a nagyarányú fejlődés eredményeképpen az azelőtt elmaradott, feudális és félfeudális jellegű szövetséges köztársaságok (Moldva-, Kirgiz-, örmény SZSZK) fejlett ipari és mezőgazdasági köztársaságokká váltak. Az elmaradottabb köztársaságok ipari termelése az 1966—1970-es évekre szóló, nyolcadik ötéves terv éveiben is gyorsabban növekedett, mint a Szovjetunió egész ipari termelése. Ezekben az években a Szovjetunió ipari termelése 85 %-kal, a Litván SZSZK-é viszont 124 %-kal, a Belorusz SZSZK-é 107 %-kal, a Kazah SZSZK-é pedig 112 %-kal növekedett. Az 1971—1975-ös évekre szóló kilencedik szovjet ötéves terv is az egyes köztársaságok ipari termelésének gyorsabb növekedését irányozza elő. így például a kilencedik ötéves terv folyamán a Szovjetunió ipari termelése a másfélszeresére, az Örmény SZSZK-é viszont 1,8-szeresére, az Üzbég SZSZK-é 1,6-szeresére, a Moldva SZSZK-é pedig 1,7-szeresére növekedik. Általában véve, az elmaradottabb szövetséges köztársaságok gyorsabb fejlesztését igazolja az is, hogy napjainkban már a Szovjetunió minden köztársaságában az ipari termelés teszi ki a társa37