Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Onódi János: A Szovjetunió fél évszázada
A SZOVJETUNIÓ FÉL ÉVSZÁZADA Dr. ONÓDI JÁNOS Fél évszázaddal ezelőtt — 1922. december 30-án — történelmi jelentőségű esemény zajlott le az első proletárállamban: összeült a szovjetek I. össz-szövet- ségi kongresszusa, és ünnepélyesen kinyilatkoztatta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulását. Ezekben a hetekben, amikor a világ haladó emberisége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójára emlékezik, a szokásosnál ünnepélyesebbek lesznek e megemlékezések, hiszen egybeesnek a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának megünneplésével. 55 évvel ezelőtt, 1917. november 7-én, az Auróra cirkáló ágyúinak dörgése új korszakot nyitott az emberiség történelmében: a kizsákmányolás utolsó formája, a tőkés társadalom felszámolásának és az osztály nélküli szocialista és kommunista társadalom kialakulásának korszakát. Mint ismeretes, az Októberi Forradalom a világ egyik legelmaradottabb országában győzött, hiszen a cári Oroszország a féktelen kizsákmányolás, a nyomor, a nemzetiségi viszályok és a nemzeti elnyomás országa volt. Lenin és a bolsevik párt vezetésével az orosz munkások és parasztok olyan országot vettek birtokukba és hatalmukba, amelyben az első világháború befejeztével teljes volt a gazdasági zűrzavar, az ipari és a mezőgazdasági termelés mérhetetlenül visszaesett, és az ország dolgozó népét az éhhalál fenyegette. A forradalom vezére, V. I. Lenin azonban rendíthetetlenül bízott a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiségiek forradalmi erejében, s még e nehéz helyzetben is ezért hangsúlyozta ki: „Mostantól kezdve új korszak kezdődik Oroszország történelmében, s ez a harmadik orosz forradalom végső eredményét tekintve a szocializmus győzelmével kell hogy végződjék.“ S a fiatal szovjet állam forradalmi dolgozó tömegei már az első világháborút követő békés, lélekzetvételnyi szünetei is arra használták ki, hogy a lenini útmutatások szellemében hozzálássanak a békés építőmunkához, az ország gazdasági és kulturális fellendítéséhez. Az imperialista hatalmak azonban nem nyugodtak bele a szovjet hatalom győzelmébe, s még be sem fejeződött az első világháború, máris megkezdték a szovjet rendszer elleni katonai intervenció előkészítését. Azt remélték, hogy kihasználva a katasztrofális gazdasági nehézségeket és a volt cári Oroszország területén létrejött szovjet köztársaságok nemzeteit és nemzetiségeit egymás ellen uszítva gyorsan végeznek a szovjet hatalommal. Mint ismeretes, az imperialista hatalmak számításaiba hiba csúszott, hiszen a fiatal szovjet állam nemzetei és nemzetiségei a proletár nemzetköziség szellemében egységesen Lenin és a bolsevik párt zászlaja alá állottak, s a 14 imperialista állam külföldi intervenciós csapatai és a belföldi kiszolgálóik ellen folytatott harcban megvédelmezték a szovjetek hatalmát. A polgárháború és a külföldi katonai intervenció mérhetetlenül nehéz éveiben sem sikerült az imperialista hatalmaknak éket verni szovjet Oroszország nemzetei és nemzetiségei közé. Ezt igazolja az is, hogy a polgárháború idején a szövetséges köztársaságok, — az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság, a Belorusz Szocialista Szovjet Köztársaság és a Kaukázuson-túli Szocialista Szovjet Köztársaságok, — önként az Orosz Szocialista Szovjet Köztársaság szolgálatába állították egész iparukat, pénzügyüket, hadseregüket, postájukat és távösszeköttetési berendezéseiket, hogy ezeket minél eredményesebben felhasználhassák az ellenséges betolakodók elleni harcban. Nem kétséges, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően a polgárháború és a külföldi katonai inter33
