Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-09-01 / 1. szám - Sz.J.: Miről írnak a cseh és szlovák testvérlapok / Figyelő
egyéb fogyatékosságból fakadnak, fejlődésképtelen, gyenge szellemi képességű gyermekekként kezeljük. Abban az esetben, ha például egy gyermek rosszul hall, a hallási küszöb kisebb vagy nagyobb akadályt jelent a külvilág ingereinek befogadására. Minél gyengébb a hallása, annál kisebb az ingerbefogadó képessége, tehát nehezebben fejlődik gondolkodása, nyelvkészsége, értelme. Ha a tanító új anyagot magyaráz, új szavakat is használ. A rosszul vagy egyáltalán meg nem hallott szavakból nem alakulhat ki szilárd ismeret, csak azt kombinálhatja, amit már ismer. A kisebb hallászavarral küzdő gyermekeknek is szakszerű nevelő-oktató eljárásra van szükségük. A kilencéves alapiskolában meg kell teremtenünk az ismeretelsajátítás és képességfejlesztés maximális feltételeit a gyengébben halló gyermekek számára is. (Michal Gažl CSc.: Špeciálna pedagogika v našom systéme vzdelávania. 1972. 7. sz. 3. old.) KOMENSKÝ Napjaink elszomorító tünetei közé tartozik, hogy a kilencéves alapiskola idősebb tanulói körében egyre növekszik a dohányzók száma, sőt az alsóbb (3—5.) évfolyamokban is egyre több az olyan gyermek, aki nyíltan vagy titokban „hódol“ e káros szenvedélynek. A szerző egy kórház mellett működő iskolában szerzett tapasztalataiból számol be, miszerint volt olyan páciensük, aki elsős létére 2—4 cigarettát elszívott naponta, az ötödikesek körében olykor húsznál is több cigarettát szívók is előfordulnak. A szerző hangsúlyozza a felnőttek példaadásának a fontosságát e probléma eredményes megoldása érdekében, vázolja a dohányzás szerepét napjainkban, utal azokra a tantervi anyagrészekre, ahol lehetőség kínálkozik a dohányzás elítélésére. (Jan Fučík: Škola a kouŕení detí. 1972. 10. sz. 616—618. old.) SOCIALISTICKÁ ŠKOLA A politechnizációért és az iskolai verba- lizmus ellen folytatott harc nem azonos az elmélet elleni harccal. A pragmatikus prakticizmus ártalmas volta abban rejlik, hogy lebecsüli, bagatellizálja az elméletet, s egy kalap alá veszi a magolással és a verbalizmussal. A politechnizáció elve szerint az elmélet a technikai művelődés elválaszthatatlan része, s épp olyan fontos, mint a gyakorlat. Ha ki akarjuk élezni a kérdést, azt mondhatjuk, hogy a helyes elmélet jobban előkészít az életre, mint a rossz gyakorlat. Persze a lényeg az, hogy a helyes elmélet feltétele a jó gyakorlattal való szoros kapcsolat és viszont. Ezek a magától értetődőnek tűnő el^ek csak a mai iskolában jutnak teljesen érvényre. A műszaki gondolkodás készségének kialakítása és fejlesztése a szocialista iskola egyik legfőbb célja. A műszaki gondolkodás és a műszaki ismeret nem azonos fogalmak, mindkettő szükséges, mintegy két különböző fokozatot képeznek — a műszaki gondolkodás készsége többet jelent, mint egyszerűen ismerni vagy tudni valamit. Ha például egy technikai alkotóversenyre egy tanuló csak az előírt munkamenet alapján készít el egy modellt pontosan — ez még nem az igazi. Ha azonban a tanuló egy újítási lehetőséget fedez fel — legyen az bármilyen csekély is — és képes azt megvalósítani, akkor már elértük a célt: megtanítottuk a műszaki gondolkodásra. (Miroslav Cipro: Smysl politechnického vzdelání v socialistické škole, 1971/72, 6. sz. 167—170. old.) PEDAGOGIKA A 2. számban dr. Ondrej Báláz egyetemi tanár szociálpedagógiai kutatásáról olvashatunk, amelyben a fiatal tanítók profilját vizsgálja. A kutatás fő célja az volt, hogy megállapítsa: mennyire egyezik meg a valóság a tanító profiljára vonatkozó optimális követelésekkel. A következőkben a kutatás néhány eredményéből idézünk. A fiatal tanítók (30 éves korig) származásukat tekintve túlnyomórészt munkás- és dolgozó parasztcsaládból származnak, az előbbi emelkedő, az utóbbi csökkenő tendenciát mutat. A vizsgált tanítók családi állapotát tekintve: a megkérdezettek kétharmada férjezett, illetve nős, de a nős tanítók részaránya magasabb (72, 94 %) a férjezett tanítónőkénél (65, 84 %). Ez azt bizonyítja, hogy a fiatal tanítónőnek nagyobb problémát jelent megfelelő partnert (házastársat) találnia, mint a tanítóknak. A főváros (Bratislava) tanítóinak 2,72 °/o-a elvált, ugyanitt az elvált tanítónők aránva 4,34 %. Igen érdekes eredményeket mutat a házastárs foglalkozásának az analízise. A megkérdezettek 24,22 %-ának pedagógus az élettársa (férfiaknál 48,34 %, nőknél 18,02 %), vidéken, s főképp kisebb falvakban több pedagógusházaspárral találkozunk, mint a nagyvárosokban. A munkás-tanító házasságok emelkedő tendenciát mutatnak. 29
