Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-06-01 / 10. szám - Sz.J.: Figyelő / Figyelő
nás. Például nem értékel az a gyakran használt sztereotípia, hogy ,,a tantervi követelményeknek megfelelt“. A hogyan, miben felelt meg szempontok nagyon hiányoznak ebből, alkalmasabb volna helyette: „a fogalmak ismeretében, az összefüssések meglátásaiban megfelelt“. A továbbiakban részletezik, miként fest az írásos értékelés a gyakorlatban tantárgyakként egy jó és egy gyengébb tanuló esetében (Rácz-Székely Győző: Mérlegen egy osztályozási kísérlet 14. szám) A közoktatás helyzetéről és fejlesztéséről szóló párthatározat egyik legfontosabb feladatként jelölte meg: „A jelenleg érvényes tantervekben és tankönyvekben rögzített tananyagot rövid időn belül lényegesen csökkenteni kell.“ A Művelődésügyi Minisztériumban a tananyagcsökkentő munkálatok javában folynak, sőt a végéhez közelednek. A 10. számban erről olvashatunk részletes tájékoztatást. Egyelőre persze csupán javaslatokról, mert bár több pedagógiai intézeti szakember dolgozik az egyes bizottságokban, a döntésekre majd a gyakorló pedagógusok hozzászólása után kerül sor. Az általános iskolában a heti órák száma változatlan marad, mert csakis új tantárgyi struktúra esetén lehetne a kívánt óraszámcsökkenést végrehajtani. Ehhez, valamint az új tankönyvek előállításához kevés az idő (ugyanis 1973 szeptemberében érvénybe lépnek az új utasítások). A testnevelés óraszámát heti egy órával szükségesnek vélik megtoldani, mégpedig úgy, hogy bizonyos időközönként — talán havonta — összevontan egy-egy kirándulást, természetjárást, sportfoglalkozást szerveznének az iskolák. 1975-ben kerülhet sor megfelelő kísérletek után az állampolgári ismeretek bevezetéséhez. A tantervi anyagot mintegy 10—30 százalékkal csökkentik, mert a jelenleg érvényben levő tantárgyak tananyagai túlterhelőek a terjedelem, a lexikalitás stb. szempontjából. A felső tagozatban csökkentik a MAGYAR IRODALOMBÓL a feleslegesnek látszó szemelvények tanórai elemzését, egyes alapvetően fontos irodalomelméleti ismeretek kialakítására viszont több időt akarnak fordítani. Lényegesnek mutatkozik a gyakorlási idő, vagyis a készségfejlesztésre felhasználható idő növelése. TÖRTÉNELEMBŐL több nehéz fogalom, definíció, évszám elhagyását javasolják, hogy az összefoglaló órák száma növekedhessen. Mérsékelik a nyelvtani követelményeket az OROSZ NYELVBEN. A SZÄMTAN — MÉRTAN tanításában — az osztályoktól függően 9—17 százalékos anyagcsökkentést terveznek. Jobbnak vélik a kötelező dolgozatok helyett a gyakorlatban egyre jobban elterjedő témazáró felmérő feladatok rendszeresítését. A csupán példaszerűen ismertetett csökkentési javaslatok két lényeges szempont figyelembevételével készültek. Az egyik szempont az volt, hogy az általános iskola alapozó iskola, tehát a megismeréshez szükséges készségeket kell magas fokra fejlesztenie, a másik szempont viszont az volt, hogy a távolabbi korszerűsítés előkészítésében növekvő szerepe van a tanulók aktivizálásának és cselekedtetésének, a rendszerezésnek, az ismeretek alkalmazásának és gyakoroltatásának. Az aktotásügyi párthatározat szerint a magyar iskolarendszer egyik neuralgikus pontja a középiskola. A folyóirat több ízben foglalkozik e iskolatípusnak a legégetőbb kérdéseivel. A 3. számban Kiss Árpád Iskolarendszerünk és a középiskola c. írásában vázolja az eddigi eredményeket, a lehetőségek horizontját A 13. számban Szőkefalvi Nagy Béla egyetemi tanár a középiskolai matematikatanítás megoldásra váró kérdéseit fogalmazza meg. Jóború Magda A középiskolák holnapja című írásában érinti a gimnáziumi tantárgycsökkentés, a fakultatív tantárgyak bevezetésének kérdését. A középiskola továbbfejlesztésének talán legnagyobb feladata a szakképzés rendszerének távlati kialakítása. A 11. számban Vendégh Sándor azt a távlati elképzelést vázolja fel, amely szerint a szakképzés három fő intézménytípusban folyik tovább. Rendkívül időszerű problémát vet fel Ozsvát Ferenc a 2. számban Kertelés nélkül a testi nevelésről című írásában. Az ifjúság 25—30 százalékának rossz a testtartása. ,,Ez az állapot logikus következménye az egyre erősebb mértékben jelentkező iskolaártalmaknak. A gerincferdüléseknek ugyanis, többek között alapvető oka a törzs és a vállöv izmainak fejletlensége, az utóbbinak pedig a sok ülés, és az iskolai testnevelés jelenlegi, nem kielégítő állapota az oka. Súlyosbítja a helyzetet az a sajnálatos jelenség is, hogy a hanyag, púpos tartás divat lett a tizenévesek körében. Ez jelenti a sikket a táncnál, így jár a „menő fej“ az utcán. Ha az iskolások természetes mozgásigényét elfojtjuk, akkor a fizikai terheléseket is mind nehezebben viselik el. A 316
