Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-05-01 / 9. szám - Mózsi Ferenc: Osztályozás és motiváció / A felső osztályok és a középiskolák számára
megvalósítását biztosítsa, ha ilyesmi sarkallja őt a szlovák nyelv tanulásában, ez a teljes értékű motívum. Kevésbé értékes az ellenőrzéstől való félelem, az érdemjegy5, az „államnyelv“6 stb. Ezek a negatív jellegű tényezők — nemcsak pedagógiai és pszichológiai, hanem a magyar tanítási nyelvű iskolákban a szlovák nyelvoktatás sikerére csak időlegesen hatnak. Domináló jellegük megszüntetése az eszmei-politikai nevelés szempontjából is fontos feladataink közé tartozik. Ugyanis a szlovák nyelv tanulásának elsősorban pozitív szándéka segítheti az anyag megértését, növelheti a megőrzés időtartamát, gyorsíthatja a rögzítést, teremtheti meg a tanulók számára a tantárgy nyújtotta intellektuális örömöt: a szlovákul szólás élményét, de teremthet pozitív viszonyulást a szlovák kultúrához és ezen keresztül a szlovák néphez is. A negatív, a gátló motívumok idegenkedést szülnek, s ez befolyásolja a gyermek érzelmi hangoltságát, kedélyállapotát, a szlovák nyelvhez és kultúrához való viszonyát. A pesszimista, nyomott vagy feszült hangulat a tanulás megkezdése előtt és a tanulás ideje alatt csökkenti az elsajátítás hatékonyságát. Ezért szinte minden korszerű, ezzel a problematikával foglalkozó pedagógiai és pszichológiai mű hangsúlyozza: a derűs hangulat, a tanulás eredményességébe vetett bizalom, a tisztázott pozitív tanulási motívumból eredő reális optimizmus fokozza a teljesítményt, és így rendkívül előnyösen hat a tanuláshoz szükséges pszichikus energia koncentrációjára. Felhasználni ezt a szlovák nyelv és minden tantárgy sikeres tanítása érdekében — helyzetünkből eredően — egy bizonyos fokig szintén sajátos feladat. Gorkijt idézzük ezzel kapcsolatban: „Nincs az életben semmi fontosabb és érdekesebb az emberi cselekvés motívumainál“. A szlovák nyelv tanítása (de általában a tanítás) legértékesebb motívumainak, a társadalmi-erkölcsi motívumoknak (kötelesség, nemzetköziség, hazaszeretet, világnézeti meggyőződés stb.) még híján vagyunk. Ezek céltudatos és tervszerű kialakítása7, tehát egy egységesebb motivációs bázis kiépítése, a nemzetiségi iskolákban való tanítás-tanulás eredményességének egyik alapvető lélektani feltétele. 3. Tömören összefoglalva: a szlovák nyelv elsajátításának rendkívül intenzív társadalmi elvárása iskoláinkban feszültséget teremt. Ennek a feszültségnek zavaró hatását a pedagógusok — az osztályozás és a tanítás motiválásának vizsgálata alapján — nem fogják fel, hanem mintha a terhet áthárítanák a tanulókra (majdnem minden második tanulónak a 6—9. osztályban négyese-ötö- se van szlovák nyelvből!). Rendkívül fontos ebben a kérdésben is a pedagógus hivatástudata és szakmai (pedagógiai-pszichológiai) felkészültsége. A társadalmi elvárást ugyanis kellő pedagógiai műveltséggel az iskolai gyakorlat számára pozitív ösztönző hatássá kellene transzformálni (s nem elkedvetlenítő teherré, a buktatás okává!), hozzáigazítva ezt mindig az iskolafokozat általános célkitűzéséhez. Ahhoz, amit a pedagógus fontosnak tart, s ez nem az ismereteentrikusság, hanem csakis a hétköznapok szükségletét kielégítő szlovák nyelvi beszédkészség. JEGYZET — IRODALOM 1 Vendég!) Sándor: A tanulók kétnyelvűsége nemzetiségi iskoláinkban Pedagógiai Szemle, 1961. 7—8. szám. 2 Rehák László: Kisebbségek Jugoszláviában. Növi Sad, Fórum, 1967. 287—8. 1. 3 Vő. pl. Clauss-Hübsch: Gyermekpszichológia, Budapest, 1964. 264. 1. 4 Vő.: Csehszlovák pedagógiai lexikon — Pedagogický slovník, Štátni ped. nakladatelství, Praha, 1964. 264. 1. 6 Vő.: „ . . -A tanuló különösen és jól jegyzi meg azt, ami alapbeállítottságának megfelel. Viszont igen nehéz az olyan tényállások bevésése, amelyekkel szemben beállítottsága nem pozitív, sőt amelyeket bizonyos fenntartással és elutasítással fogad.“ (Claus-Hübsch: i. m. 265. 1.) 5 Amikor Sz. G. Saumjan Leninhez írott levelében állást foglalt amellett, hogy Oroszországban az orosz nyelvet nyilvánítsák „államnyelvvé, Lenin határozottan fellépett ez ellen. „Csakugyan nem látja — írta Lenin — hogy még inkább progresszív jelentősége lenne (ti. az orosz nyelvnek) kényszer nélkül? Hát nem bot az „államnyelv“, amely elriaszt az orosz nyelvtől?“ V. I. Lenin művei 19. kötet, Budapest, Szikra 1955. 503—504. 1. 1 A szlovák nyelv tanulásának célja objektíve adott a tanulók számára, míg a jelzett motívumok egyéniek és a tanulók szubjektív viszonyát tükrözik. A tanulási motívumok csoportjai általában megegyeztek Surányi G. által ismertetett csoportokkal (A tanulás indítékai az általános iskola 3—8. osztályaiban, Pszichológiai Tanulmányok, 1959, Budapest, II.) 279
