Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Bálint Lajos: Egy korlátozó feltétel kihagyásával kapott feladattípusról
mét a szekrénybe kerül. így a felszerelés mozgatható, bármelyik tanteremben és más célokra is (csoportfoglalkoztatás, nyelv- tanulás] felhasználható. A szalagkábelre 15 db csatlakozó dobozt készítettünk. Ezeket párhuzamos kapcsolással olyan távolságra kötöttük a vezetékre, hogy a dobozok a kábel feszülése nélkül a padok írólapján két-két tanuló közé elhelyezhetők. Az egyik csatlakozó doboz közvetlenül a tanító asztalára kerül, hogy szükség esetén fejhallgató segítségével tájékozódhassék. így elkerülhető a hangszóró átmeneti bekapcsolása is, ami a munkát zavarná. Egy-egy csat’akczó dobozhoz 4 db banándugót, 2 db 3 mm-es anyáscsavart és 2 db 80X40 mm-es farostlemez-hulladékot használtunk fel, tehát egy dobozhoz két pár fejhallgatóval lehet csatlakozni. A dobozok elkészítését és a vezetékre való rákötését felsős tanulók is el tudják végezni. A felhasznált banánhüvelyek közül nálunk kettő piros, kettő pedig sárga, ennek megfelelően a fejhallgatók csatlakozó vezetékére is sárga és piros dugót szereltünk, sőt még a dobozok tetejét is hosszanti irányban megfelezve e két színnel festettük be, hogy a tanulók a színek alapján helyesen csatlakoztassák hallgatóikat. Egy korlátozó feltétel kihagyásával kapott feladattípusról BÁLINT LAJOS Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a szöveges feladatok megoldása matematika- tanításunk szerves és nélkülözhetetlen része. Azt is tudjuk, hogy a feladatoknak lehetőleg reálisaknak kell lenniük, azaz nem szabad a valóságot elferdítve vagy nem teljesen ábrázolni. Mégis már az ösz- szeadási egyszerű feladattípusnál, amely- lyel a tanulók az általános iskola első évfolyamában megismerkednek, és amelyet az egész életükben alkalmaznak, mellőzzük a valóság teljes leírását illetve azt leszűkítjük, pedig ennek a feladattípusnak a teljes tárgyalására már a második évfolyamtól kezdve minden matematikai eszköz és lehetőség megvan. Arról az egyszerű összeadási feladattípusról van szó, amikor két rész nagyságából kell meghatározni az egész nagyságát. 1. Feladat: Az osztályban öten gyűjtenek képeslapot, négyen pedig bélyeget. Hányán gyűjtenek az osztályban képeslapot vagy bélyeget? A feladat megoldását mindnyájan összeadással végeznénk. Ez rendjén is van akkor, ha egyetlen képeslapgyűjtő sem gyűjt bélyeget, és fordítva. Ez azonban a feladatban nincs kimondva, csak egyszerűen hozzágondoljuk és úgy dolgozunk vele, mintha ezt kimondtuk volna. Ha pl. az osztály tanulói közül ketten képeslapot és bélyeget is gyűjtenek, akkor az osztályban nyilván nem 5 + 4 = 9 képeslap vagy bélyeggyűjtő lesz, hanem kevesebb. A továbbiakban megvilágítjuk ezt a problematikát részletesebben. Hogy a felvetett problémát elemezni tudjuk, szükséges, hogy felidézzük az ösz- szeadás elméleti alapjait. Mint ismeretes, ha a tanulókkal meg akarunk tanítani egy összeadási számviszonyt, pl.: 5 + 4 számviszonyt, így járunk el: megalkotjuk a szemléltetés valamilyen formájában az 5 elemet (pl. pálcikát) tartalmazó halmazt, jelöljük ezt A-val (1. ábra), majd a 4 elemet (pálcikát) tartalmazó halmazt, amit B-vei jelölünk. Mint az 1. ábrából látható, az A illetve В halmazok nem tartalmaznak közös elemet (pálcikát], amit úgy jelölünk, C halmaz A halmaz Q halmaz Ilii I--------------------------------------------------------------J 1. ábra. hogy А П В = 0 olv. A halmaz metszve В halmazzal egyenlő üres halmaz) és azt mondjuk, hogy az A és В halmaz idegen vagy diszjunkt. Ez az a bizonyos korlátozó feltétel az összeadási feladatoknál. 182
