Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 4. szám - Fried István: Egy Petőfi-vers világa / Az alapiskola felsőtagozata és a középiskolák számára
A Szocialista Nevelés már előző számaiban is több tanulmányt közölt, hogy ezzel előkészítse Petőfi Sándor világszerte megünnepelt évfordulóját. A magyarság legnagyobb alkotó költői géniuszának neve a csehszlovákiai magyar pedagógusok számára szimbólum. Szimbóluma az alkotó tehetségnek és szorgalomnak, a természetes, életszerű népies irodalmiság gazdag életművének és a nemzeti függetlenség, a forradalmi repub- likanizmus páratlan hőfokon való összeolvadásának. Az 1973-as év első napján emlékeznek majd világszerte a költőre. A szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban az ünnepségek mellett a tananyag adta lehetőségek teljes értékű felhasználásával is „ünnepelünk“, mert csak így válhat tanítványaink féltve szeretett és igényelt kincsévé Petőfi világa. Egy Petőfi-vers világa (A RÉGI JÓ GVADÄNYI) Dr. FRIED ISTVÁN Petőfit egy kortársa kegyeletsértéssel vádolta, e verset alaposan félremagyarázva, Gvadányi ellen célzottnak hitte iróniáját. A vers címében megnevezett két jelző leereszkedő, vállonveregető értelmet kapott ebben a bírálatban. Azóta irodalomtörténészeink bebizonyították, hogy a gúny éle nem a múlt, hanem a jelen egyes irodalmi jelenségei ellen irányzott (erre Petőfi is utalt válaszában), beállították a költő ars poeticái közé: „A régi jó Gvadányi“-tói „Az utánzókhoz“ című versen keresztül egyenes út vezet „А XIX. század költői“ harcos utópizmusáig. Rámutattak arra, hogy Petőfi az irodalmi múltat nem ítész módra szemléli, nem érezhetünk semmiféle ellentmondást, ha egyként idézi Gvadányi s a vele esztétikailag- világnézetileg szembenálló Kazinczy Ferenc példáját. Abban sincs különösebb vita, hogy a költemény nem stílusutánzat, hanem „éppen a modorbeli és stiláris játék egyéníti és emeli ki a liberális konvenciók keretei közül...“ (Pándi Pál), illetve: ,Újszerű, forradalmi nézeteit Petőfi meglepő világossággal fejti ki „A régi jó Gvadányiban“ (Sőtér István). A vers jelentősége, a Petőfi-életműben elfoglalt fontos helye így vitathatatlan. Szembefordulás a kor divatos költőinek nyelvi eszményeivel, küzdelem a nyelvi-gondolkodásbeli germanizmus ellen. Ha önmagában tekintjük a verset, a negatívumok sor- jázását figyelhetjük meg; a költő tagadja a „korcs-magyarok“ „appeti- tus“-rontó poétái világát, és ellenérvül Gvadányi „fundamentumos magyarság“ -át említi. Csakhogy a vers valódi célzata a nyilván egy időben keletkezett „Az utánzókhoz“ című költeménnyel együtt értelmezendő: és ez az értelmezés a gúnyrakéták pontos irányát is kijelöli (előbb említett versünk általánosításával szemben), s az epigon-kortársak számára fájdalmas igazmondással hangoztatja: „Haladni, merre más még nem haladt“. Az életműben elfoglalt hely egyértelmű; ezúttal a vers világát, messzire ható érvényességét, újdonság-voltát szeretnénk bemutatni. Petőfinek sikerült egy máig élő verstípust kimunkálnia, melynek néhány jellegzetességére már Zolnai Béla elemzése rávilágított: „éppen abban van a stílusértéke, hogy tudatosan elkülöníti a mai 116
