Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-03-01 / 7. szám - Királyné Dévai Margit: Kisgyermek erkölcsi ítéleteinek néhány sajátossága / Óvodai nevelés
ben levő gyermekek erkölcsi tudatának formálásában. Mi is ezeket a problémákat tartottuk szem előtt, amikor az óvodások erkölcsi fejlődésének vizsgálatára vállalkoztunk. Kiindulásképpen Stern (Vigotszkij 1967) megállapítását figyelembe véve — akik szerint az ítéletek ebben az életkorban már kialakultak — feltételeztük, hogy az erkölcsi ítélet az erkölcsi tudat ebben az életkorban már meglevő alakzata. Adataink szerint hipotézisünk helyes volt. Az elő- kísérleteink során kapott 450 válaszból a kiscsoportosok verbális ítéleteinek 95,6 százaléka, a középső csoporténak 97,2 százaléka, a nagycsoporténak pedig 99,3 százaléka helyes, azaz a valóságnak megfelelő erkölcsi ítélet volt. Ezek a számszerű adatok jól jellemzik az erkölcsi fejlődés óvodáskori szakaszát, keveset mondanak azonban a három óvodai korcsoport közti eltérésekről, és nem szolgáltatnak elég adalékot az ítéletek diferenciálódási folyamatához. Hogy ezekre a kérdésekre is választ kapjunk, a továbbiakban két irányban folytattuk vizsgálatainkat. így egyrészt arra a kérdésre kerestünk választ, hogy 1. Milyen pszichikus sajátosságokkal jellemezhető az erkölcsi fejlődés óvodáskori szakaszát reprezentáló erkölcsi ítélet? 2. Másrészt hogy a különböző tényezők milyen mértékben játszanak szerepet и verbális erkölcsi ítéletek kialakulásában és fejlődésében, azaz mennyiben határozzák meg az erkölcsi tartalmak elsajátításának útját? A fenti problémákat négy egymásra épülő vizsgálat segítségével közelítettük meg. Módszerként erkölcsi cselekedetekkel foglalkozó rövid történetek konfliktushelyzeteinek megítélését, tematikus beszélgetést és rajzolást alkalmaztunk. A vizsgálatok adatainak elemzése azt mutatta, hogy az egyes korcsoportok ítéletei között nemcsak mennyiségi eltérés van, hanem minőségi is. Az életkor növe- kérdésével ugyanis a valóságnak megfelelő ítéletek egyre fejlettebb pszichológiai tartalommal rendelkeztek. Aszerint, hogy milyen motívum szolgált a helyes ítélet alapjául, sikerült jól elkülöníthetően meghatározni az óvodáskori helyet verbális erkölcsi ítéletek öt típusát, amelyek a pszichikus fejlődés következtében egyre jobban differenciálódó erkölcsi tudatot reprezentálják, s ily módon fejlődési fokozatokat képviselnek. Nézzük meg ezeket közelebbről. Az ítéletek első és legkevésbé fejlett típusába tartoznak az ún. felismerés fokán álló ítéletek. Ebben az esetben a k. sz. felismerte a cselekedet helyességét, vagy helytelenségét, de véleményét indokolással alátámasztani nem tudta. A kiscsoportosok ítéleteinek 15,2 %-a ide sorolható, a középsősöknél csak 5,5 °/o, a nagyoknál pedig 0,7 %. Ezt az indokolja, hogy a magasabb életkornak már felismerik a tapasztalati körükbe tartozó jelenségek valódi, kauzális összefüggéseit, és ezt verbálisán is meg tudják fogalmazni. Az ítéletek második típusába az ún. szokások betartásától függő ítéletek tartoznak. Ezekben az jut kifejezésre, hogy az óvodások azt a cselekedetet helyeslik, amely a családi vagy óvodai környezetben kialakított elemi szociális szokások betartására irányul, az ellenkezőjét pedig elvetik. Ilyen a kiscsoportok ítéleteinek 27 százaléka, a középsőének 17,9 %-a, a nagycsoporténak 3,3 %-a. Az utóbbiak azt mutatják, hogy a szokásoknak igen nagy szerepük van az erkölcsi fejlődésben. Irányítják, szabályozzák a gyermek cselekedeteit. Az adatok egyben azt is igazolják, hogy a gyermekek a bennük kialakított szokások alapján tanulják meg a helyes értékelést, s ezekhez a szokásokhoz viszonyítva ítélik meg kezdetben a cselekedeteket, s az ítéletek pszichológiai tartalma, motívuma csak később alakul ki. A harmadik típust képviselik az ún. szubjektív következménytől függő ítéletek, amelyek valamilyen cselekedetet aszerint értékelnek, hogy jutalom vagy büntetés jár-e érte. Mivel, mint tudjuk, az óvodások ítélete még szubjektív és gyakorlati mérce, ide sorolható a legtöbb ítéletük. Azaz a kiscsoportban 35,4 % a középsőben 31,7 %, a nagycsoportban pedig 28,6 %. Az ilyen értékelést az a körülmény magyarázza, hogy a gyermek függő viszonyban van az őt körülvevő felnőttekkel, és számolnia kell azokkal a következményekkel, amelyeket helyes, vagy helytelen viselkedése maga után von. Ezekből a követelésekből és követelményekből nőnek ki a későbbiek során kialakuló társadalmi és erkölcsi motívumok. A gyermek tehát fejlődése folyamán „nem általános elméleti elvet fedez fel, hanem a felnőtt társadalom irányítása mellett folytatott tevékenysége közben, gyakorlatilag sajátítja el az erkölcsi szabályokat“ (Rubinstein, 1964). A negyedik típusba az objektív követelménytől függő ítéletek tartoznak. Ebben az esetben kritériumként a felnőttek követelményeinek kielégítése szerepel. Tehát, míg az előző csoportnál a jutalom és büntetés meghatározó szerepe dominál mint szubjektív követelmény, az utóbbinál a 215
