Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 5. szám - Sz. J.: Az iskolaérettség kérdései / Figyelő
Figyelő Az iskolaérettség kérdései A TANÍTÓ A folyóirat az elmúlt évben vitát indított az iskolára előkészítésről. Számos írás jelent meg e vita folyamán, a szerzők vizsgálták, elemezték, bírálták a mai gyakorlatot, közben számos javaslattal, ajánlással igyekeztek hozzájárulni ahhoz a törekvéshez, hogy az eddiginél is széles körűbben és hatékonyabban történjék az iskolára előkészítés mind az óvodában, mind az óvodába nem járt gyermekek esetében. A folyóirat 10. számában Faragó László emel ki néhány részletet a vitából, s hangot ad néhány ellenvéleménynek, tervnek. Hangsúlyozza, hogy a nevelésnek egységes folyamatnak kell lenni a bölcsőtől az egyetemig. Egymás munkájának kölcsönös megismerése és egyeztetése nélkül ez nem lehetséges. Az óvoda nevelőmunkája esetenként azért nem tud az iskolában kellően érvényesülni, mert tartalmi vonatkozásokban még mindig nem eléggé elmélyült az óvoda és az iskola közötti kapcsolat. Ajánlja, hogy a legfontosabb óvodai dokumentomokat az iskolában tegyék hozzáférhetővé a tanítók számára. Az előkészítő foglalkozásokkal összefüggésben az egyik vitapartner a kötelező előkészítő évet említi írásában. Erre ma nincs rendelet, a tankötelezettségi kor előtti időszak nevelési intézményeinek látogatása nem kötelező (pl. az óvodáé sem). Viszont az érdekelteknek mindent el kell követniük annak érdekében, hogy elsősorban a fizikai dolgozók hátrányos helyzetű gyermekei e foglalkozásokon részt vegyenek. Már a téli beíratás felhasználásával, az azt követő napokon történő családlátogatások során, az előkészítő foglalkozással összefüggésben szervezett szülői értekezleten, esetenként a helyi szervezetek társadalmi aktivitáinak segítségével remélhetően elérhető, hogy azok a gyermekek, akik részére e foglalkozásokat szervezzük, s akiknek erre szükségük van, kötelező jelleg nélkül is részt vegyenek a foglalkozásokon. Az iskolaérettség kérdésével különösen sokat foglalkozik dr. Réti László pszichológus. Az 1970. évi 11. számban Az emlékezeti tevékenység fejlesztése c. írásban azt fejtegeti, hogy sok szülőt mekkora büszkeséggel tölt el, mikor óvodás korú gyermeke hosszú versek, történetek reprodukálásával ámulatba ejti az ismerősöket, rokonokat. Általában a szellemi fejlettség jelének tekintik ezeket a produkciókat, amelyeknek általában kevés közük van a tehetséghez. Az ilyen esetekben egyszerűen utánzásról van szó, mechanikus ismétlésről. Az érzékletes benyomások reprodukálása, felidézése az emlékezeti tevékenység harmadik, vagyis utolsó mozzanata, amely az emlékezeti tevékenység előző két mozzanatának, a bevésésnek és a megtartásnak a függvénye. Ha az óvodás korban fejleszteni akarjuk az emlékezeti tevékenységet, akkor elsősorban a bevésés és a megtartás mozzanatait kell begyakorolni és nem a felidézést, amint ezt a általános gyakorlatban teszik. Részletesen foglalkozik a bevésés gyakorlásának kérdésével. Benyomásaink bevésése lehet önkéntelen vagy szándékos. A fokozatosság didaktikai elve azt követeli, hogy először az érzékletes benyomások bevésésére törekedjünk, s csak azután következhet a szóbeli és értelmező emlékezet fejlesztése. Az iskolára előkészítés érdekében a szóbeli értelmező emlékezeti tevékenységnek a fejlesztését — amellyel kapcsolatban sokszor túlterhelés alakulhat ki — a gyermekek szemléletes bevésési tevékenységének a gyakoroltatásával érhetjük el. Példaként bemutat egy játékos jellegű megfigyelésén alapuló bevésési emlékezeti gyakorlatot. „Minden gyermeknek papírt, ceruzát adunk. Ezután egyszerű tárgyakat rajzolunk a táblára: ház, fa, virág, szék stb. Ezeket a tárgyakat először hangosan „elolvastatjuk“ a gyermekekkel. Ezután mindegyik gyermek behúnyja a szemét vagy hátat fordít a táblának, mialatt a felrajzolt tárgyak közül egy-két dolgot letörülünk. A gyermekeknek ezután le kell rajzolniuk a papírlapra a letörölt tárgyat. Ez az emlékezeti gyakorlat különben az önfegyelmezésnek is kitűnő eszköze. A gyermekeknek ugyanis nem szabad han157
