Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-12-01 / 4. szám - Hasák Vilmos: A tankönyvírás elméleti és gyakorlati problémáiról
az orosz nyelv védelmében írt „Az orosz nyelv megtisztításáról“ cím alatt. Ebben ezt írja Lenin: „Idegen szavakat használunk feleslegesen. Ezeket a szavakat helytelenül használjuk. Miért mondjuk: defektusok, amikor mondhatjuk: hibák, hiányok, fogyatékosságok? Bevallom, bosszant, ha szükségtelenül idegen szavakat használnak“. Ámbár ezek a nyelvtisztaságra, nyelvhelyességre vonatkozó megjegyzések a több mint ötven évvel ezelőtti Szovjet-Oroszország sajátos társadalmi viszonyai között születtek, s az orosz nyelvre vonatkoznak, azért a mi viszonyaink között a magyar nyelvre vonatkoztatva is igen megszívlelendők. Mert a mi nyelvünkben is akadnak bőségesen olyan fölösleges idegen szavak, amilyenek ellen Lenin fél évszázaddal ezelőtt felemelte szavát. Ezekkel nem gazdagítjuk, hanem rontjuk, szegényítjük nyelvünket. A tankönyvek olvasmányos formában, érdekesen erre is mutassanak rá, hogy megnyerjék a tanulókat a szükségtelen, műveltségfitogtató idegen szavak elburjánzása elleni harcnak. A nyelvtisztasági és nyelvhelyességi problémák tárgyalásakor a tankönyvírók figyelmének a specifikus szlovákiai „nyelvi jelenségekre“ is ki kell terjednie. „Az aktivitás pedagógiai követelményének jegyében — írja Szende Aladár egyik tanulmányában — a magyar nyelvtankönyvek szerzőinek is azokat a megoldásokat kell keresniük, amelyekkel az oktatást produktívabbá, az egyéni tanulói munkát a kollektív osztálymunka keretében a lehető legeredményesebbé tehetik. A tankönyvírónak tehát választ kell adnia a következő kérdésre: Milyen lehetőségek vannak arra, hogy a tantervi ismeretanyagnak olyan közvetítő eszköze legyen, amely biztosítja minden tanuló egyéni, aktív részvételét a közös munkában? Az egyik lehetőség a nyelvtankönyv korszerűsítésében rejlik. Ha a tankönyv olyan megoldást tartalmaz, amely biztosítja a tanulók aktív közreműködését a logikus és sokoldalú érzékszervi foglalkozással egybekötött munkamenetben, akkor a megértést jobban biztosíthatja, mint a tanári vezetés. A tankönyv egyes fejezetei sajátos jellegük szerint konkrétan nyújthatnák azokat az alkalmakat a gondolkodás műveleteire, amelyeket minden egyes tanulónak egyénileg kell elvégeznie.“ Az oktatási folyamat helyes irányításának egyik lehetősége a házi feladatok gondosabb tankönyvi megtervezésében rejlik4. Ha a tanuló otthoni munkáját úgy irányíthatjuk, hogy a feladatok megoldása során elkerülhetetlenné váljék az elméleti tudnivalók tervszerű felelevenítése, újból való átgondolása, akkor nyilvánvalóan jobb lesz a tanulás eredménye. A kérdések és feladatok egymásutánja az elméleti anyag lényeges ismereteinek egyrészt a reprodukálását, másrészt változatos alkalmazását kívánja meg, mégpedig olyan rendben, amely az anyag belső összefüggéseiből adódik. Fontos, hogy a feladatok között ne csak írásbeliek legyenek, hanem szóbeliek is, sőt kifejezetten fogalmazásiak is, mert ezekkel a nyelvi képzés állandó feladatait szolgálhatjuk. A tankönyvírók a korszerű elgondolások realizálása során ne feledkezzenek meg a nagy Komenský ma is időszerű gondolatairól: „Azt akarjuk, hogy az eddigieknél teljesebb és kellemesebb nyelvtankönyveink legyenek. Legyenek teljesebbek, hogy megtanítsák a tanulókat a beszéd művészetére, legyenek pontosabbak, hogy az ismereteket tökéletesen közvetítsék, mint az eddigiek, legyenek olyanok, hogy mindenki szívesen tanuljon belőlük.“ 1 Akademik O. Chlup: Z teórie výchovy a vyučování, Sborník pedagogických štúdií, ČSAV Praha 1962 2 Doc. J. Velikanič, CSc: Sú žiaci preťažení? — Socialistická škola VII. évf. 1. sz. 3 Kiss Arpád: A gazdaságos és eredményes tanulás képességének kialakítása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Lénárd Ferenc: A problémamegoldó gondolkodás, MTA Pszichológiai Intézete, Budapest, 1968 Nagy Sándor: Gondolatok az oktatási folyamat dialektikájáról, Ped. Szemle 7—8. sz. 4 Takács Etel: A házi feladatok didaktikai problémái, Akad. Kiadó, Bpest 1965 108
