Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-09-01 / 1. szám - Kotoč, Ján: A CSKP iskolapolitikája az 50-es években
A CSKP ISKOLAPOLITIKÁJA AZ 50-ES ÉVEKBEN Dr. Ján Kotoč Felszólalásomban néhány gondolatot szeretnék felvetni, amely a CSKP- nek az ötvenes években megvalósított iskolapolitikáját érinti, tehát egy olyan időszakét, amelyet iskolaügyünk fejlődése szempontjából különösen az 1968-as és 1969-es években a priori negatív vagy teljesen nihilista szemszögből értékeltek. — Egy rövid felszólalásban lehetetlen felsorolni az ötvenes évek iskolapolitikája ellen irányuló valamennyi negatív beállítottságú vádat. Ennek ellenére a konkrétság kedvéért, valamint saját megjegyzéseim kiindulópontja szempontjából mégis kívánatos, hogy rámutassak egyes véleményekre. ígyhát ismertetem azt a kritikát, amelyet a CSKP-nek különösen az ötvenes években folytatott iskolapolitikája ellen fogalmazott prof. Václav Príhoda az Učiteľské noviny 1968. április 11-i számában (18. évf., 15. sz.j. Teszem ezt azért, mert úgy vélem, hogy a szerzőnek erre az időszakra vonatkozó pedagógiai és iskolaügyi kritikája a legkoncentráltabb, és az 50-es évek iskolapolitikájának többi bírálója nevében is szól. Príhoda ezt állítja: „Klement Gottwald elnök személyesen tönkretette az egész iskola- rendszert a tizenegyéves iskolák megszervezésével. A főiskolák önrendelkezésének megszüntetésével, az egyetemi fokozatok megváltoztatásával, a tanítóság megszerzett főiskolai műveltsége katasztrofális megdöntésével és egyéb intézkedéseivel. Ezenkívül az iskolai életben egy olyan légkör jött * * A fenti előadás, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma és a szlovákiai Pedagógiai Társaság ülésén hangzott el 1971. június 7-én. létre, amely az iskolai humanizmus ellentéte, s az agresszív és védekező hazugság atmoszát hozta létre.“ És tovább, amikor összefoglalja az ún. deformációk okait, azt mondja: „Pedagógiánk nem volt a miénk. A pedagógia megszűnt tudomány lenni.“ És amikor az iskolaügy kontinuitásé' nak megszakításáról beszél, azt állítja: „Szerencsére az osztrák-cseh hagyomány, különösen az iskolaügy szervezésében alapjában véve 1869 óta foradalmian haladó volt. Az 1918-as év iskolaügyünk részére nem jelentett semmiféle törést. Csak az 1953-as év változtatta meg az iskolaügy kontinuitását azzal, hogy az órát visszaállította több mint 80 évvel, minthogy egészen idegen struktúrát adott neki.“ Bizonyára helyénvaló lesz, ha prof. Príhoda véleményét és az 50-es évek iskolaügyét elmarasztaló valamennyi bírálatot a CSKP-nek a nevelést és művelődést érintő kongresszusi célkitűzései, illetve a Központi Bizottság ilyen jellegű határozatainak szemszögéből nézzük. Az ötvenes évek iskolapolitikájának értékelése szempontjából különösen a CSKP IX., X. és XI. párthatározatai az irányadók, ezek adhatnak csak helyes és kimerítő magyarázatot arra vonatkozólag: milyen légkörben valósult meg az iskolapolitika abban az időszakban, és a valóságban milyen volt. A tárgyilagosság kedvéért az alábbiakban szó szerint idézem az egyes említett kongresszusoknak legalább legfontosabb irányelveit és határozatait. A CSKP IX. kongresszusa (1949. május 25—29.), amely meghatározta a szocializmus építésének fő irányvonalát hazánkban, az iskolaügy jövendő 5
