Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1971-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Gondolatok a korszerűsítésről / Az alapiskola felsőtagozatának problémái

hatást feltételez. Ezt érzékeltetni a tanulókkal — a művészeti nevelés alfája.

A költeményben levő ellentéteket, az idő rövidsége miatt most nem elemezzük, csupán (a versszakot római, a verssort arab] számmal jelölünk néhányat:

II/3, 4—III; IV/1 = 2—3; VI—VIII; VII—IX; VII/1—VIII/3; V/2—VII/3; IV/2—IX/2;

II/4—III—IX/3; i. t.

Az ellentétek értéséhez hozzátartozik, hogy tanulóinkkal észrevétessük, majd megfigyeltessük s végül tudatosítsuk: az egynemű tényezők önmagukban életképtelenek, jelentésük ellaposodik. Az ellenkező előjelű tényezők összeütközésekor (és egyesülésekor] felszabaduló energiák esztétikai, sokszor emocionális hatóerővé alakulnak át. A fenti, csak számokkal jelzett ellentétpárok szinte szimmetrikus elhelyezése a költemény hídszerkezetén, a pólus és ellenpólus egymást keresztező tengelyén olyan kiegyensúlyozott, akárcsak egy egyenlet bal és jobb oldala. Egyenértékűek egymással, és éppen ezért feltételezik és kizárják egymást, egységet alkotnak és ellentétet, hogy így feloldják a keletkező feszültséget és éppen ennek eredményeként nem csak értelmünkkel, de érzelmileg is a lehető legteljesebb legyen azonosulásunk a költő állás- foglalásával.

Az ellentéteknek ez az egymásnak feszülő kiegyensúlyozottsága, a költői egyenlet „mérlegtörvénye“ a 19. században dívó irodalmi, zenei és festészeti zsánerképek kompozíciójának egyik legjellegzetesebb vonása (6].

A költemény szerkezeti vázát a következőképpen ábrázolhatnánk:

A = bevezetés;

В = tárgyalás;

C = befejezés; d = a kulminációs pont;

f = a pólus, ellenpólus találkozási pontja, mely a konfliktus kezdetét jelzi (Fejtegetésünk során csak egy síkban vizsgáltuk a feszültségeket, anélkül, hogy érintettük volna a költemény jóval bonyolultabb más feszültség-rendszerét.)

A befejezés csattanós (poént), rövid — csupán egy versszak. Ez a négy, jelentésében tömör sor mégis kiegyensúlyozza a tárgyalás 20 sorát, feloldja a vers alapfeszültségét. Itt mintha csak egy művészi emelőszabály érvényesülne: a tárgyalás és a befejezés az emelő két karja, mely egyensúlyban van.

I IV V. VI. VII. Vili. IX.

i-------------!--------------1--------------1--------------1--------------1---------------1

46