Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 9. szám - M.F.: Kedves Olvasó!
Kedves olvasó! Nagy kéréssel fordul a Szocialista Nevelés a Kedves Olvasóhoz, s kérésünk nem más, mint az, hogy főleg az első osztályos tanítók meg a szlovák nyelvet tanító pedagógusok ne írják be olyan köny- nyen az év végi bizonyítványba azt az elégtelent. Mert megdöbbentő, hogy a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban — a szlovákiai 7 %-kal szemben — az első osztályos tanulóknak közel 14 %-a bukik. S elképesztő az is, hogy a szlovák nyelvet tanuló minden második gyermeknek — azaz, minden második tanulónak — négyese (a tanulók 27 %-nak) vagy ötöse (22 °/o-nak!ü] van szlovák nyelvből a 6—9. osztályban! Vajon mit szólnak ehhez a csehszlovákiai magyar tanulók szülei? Mit szól ehhez az igazgató és a tanfelügyelő? S vajon mit szólna ehhez a pszichológus? Tény, hogy a szülők nagyon is elgondolkodnának: hol a hiba? Minden második tanulóban, vagy talán minden egyes pedagógusban? Miért kell a magyar tanítási nyelvű alapiskolák első osztályában kétszer annyi 6—7 éves tanulónak buknia, mint a szlovák iskolákban? Az igazgatók sajnos eddig ehhez keveset szóltak, s nem merték fogni annak a tanítónak a kezét, aki ahelyett, hogy minden idegszálát megfeszítve tanított volna az egész évben, most — év végén — buktat! Nem tart ez az igazgató-tanító a szülők haragjától, iskolája elnéptelenedésétől? S a tanfelügyelők — ők ezt eddig úgy látszik, hogy egy körlevéllel akarták elintézni, ahelyett, hogy konkrétan az egyes iskolákra lebontott klasszifikációs statisztikát elemző-ellenőrző, de ha kell akár felelősségre vonó szorgalmas és hozzáértő tevékenységükkel javítottak volna a helyzeten. Hiszen a pszichológus válasza erre az országos statisztika által igazolt, sajnálatos tényre rendkívül egyöntetű: A sikeres tanulási szándék elsődleges követelménye a pozitív, a tudatos tanulási szándék, melyben nem a bukástól való félelem, a rossz osztályzat a domináló. A bukás ilyen magas százalék-aránya a tanulás — a motiválás szempontjából — értelmét vesztheti. De politikai szempontból sem kívánatos az a gyakorlat, hogy szlovák nyelvből ilyen sok tanulót buktassanak a pedagógusok. Vajon ezzel, s így akarják megszerettetni a tanulókkal szocialista társadalmunk többségének nyelvét? Vagy: hogyan akarnak a tanulókban az iskolához, a tanuláshoz egy egész életre szóló pozitív viszonyt kialakítani, ha rögtön az első osztályban kétszer annyi gyermeket buktatnak, mint az országos átlag? Tudjuk: ezernyi kész indokkal tudnák a buktató pedagógusok „magyarázni a bizonyítványukat”, sőt még az igazgatók is találnának okokat, vagy legalább is enyhítő körülményeket. Magyarázni talán még ezt is lehet, de indokolni semmivel sem, semmi
