Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 9. szám - Szeberényi Z. Judit: Tanítói szemmel IV. / Könyvekről
lizmusra való nevelés, a nacionalizmus ellen való küzdelem, az anyanyelvi képzés minél magasabb szintre emelése minden pedagógusnak elsőrendűen fontos feladata, s a szlovák nyelv elsajátításáért sem csak a szlovák szakos pedagógus felel egyedül. A gyűjtemény különösen alkalmas a pedagógusok szakmai továbbképzésére (lásd pl. Sziklay professzor tanulmányát), módszertani jellegüknél fogva viszont az egyes tanulmányok a mindennapi oktató-nevelő munka tökéletesítését célozzák. Az első tanulmány Csanda Sándor munkája, a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését mutatja be a fel- szabadulástól napjainkig. Bevezetésül vázolja a nemzetiségi írásbeliség félévszázados múltra visszatekintő eredményeit, valamint a szlovákiai táj régebbi magyar irodalmi hagyományait. Az első magyarországi latin nyelvű legendákat és krónikákat mind a magyar, mind a szlovák irodalomtörténet számon tartja, hiszen az első magyar- országi könyv, Maurus püspök két nyitrai remete életéről szóló legendája szlovákiai földrajzi neveket, személyneveket stb. is tartalmaz. Az 1945 utáni évek krónikája képezi a tanulmány magvát. A szlovákiai magyar kisebbségi regény jelentősebb állomásánál részletesebben időzik (Rácz Olivér, Egri Viktor, Mács József művei). A líra, az epika és a dráma, valamint a kritika és az irodalomtudomány eredményeit, fogyatékosságait a tárgyilagosságra törekvés szellemében összegezi. A tanulmány hasznos segédanyagot jelent a tanítók továbbképzése szempontjából. Sziklay László budapesti egyetemi tanár tanulmánya a magyar és a szlovák irodalom tanításának koncentrációjához közöl szempontokat. Azt mutatja be, hogy az ismert kutató ,,hogyan fogta fel hivatását az irodalomtörténet területén, mit tett az előadásait szükségszerűen megelőző, majd állandóan kísérő, követő kutatómunkája közben, mik lettek e kutatómunka eredményei, s hogyan látja érvényesítésüknek, alkalmazásuknak a lehetőségeit a főiskolán kívül az általános és a középiskolai nevelőmunkában is“. A múltban a szlovák és a magyar tudományos világ a közös múltat mint állandó harcok és torzsalkodások hosszú láncolatát látta, a marxista összehasonlító irodalomtörténet érdeke viszont feltárni azokat a közös, pozitív érintkezési pontokat, amelyek az egy állam keretében belül élők egyazon patriotizmusából adódtak, s amelyek tápot adnak a két nemzet megbékélésének, a szocializmusért vívott közös harcnak. A tanulmány lebilincselően tárgyalja a két irodalom közös problémáit. Hogy a két kultúra gyökerei a heves harcok felszíne alatt is elszakíthatat- lanul összeértek, Ján Kollár életével példázza. Bár a szlovák népies nemzeti iránynak, s a modern szlovák irodalmi nyelvnek a megteremtői fegyverrel a kezükben harcoltak a magyar szabadságharc ellen, ennek ellenére számos összefüggés mutatható ki a magyar népies nemzeti irány és a szlovák népies romantika között. A két irodalom összehasonlítását már az általános iskola felsőbb osztályában el kell kezdenünk a szerző szerint. Részletesen foglalkozik a továbbiakban magyarországi szlovák tanítási nyelvű, illetőleg a szlovák nyelvet tantárgyként tanító iskolák irodalmi tanterveinek, tankönyveinek a kérdésével. Elengedhetetlenül fontosnak véli, hogy a magyar és a szlovák nyelv és irodalom tanítása ugyanannak a kartársnak a kezében legyen, vagy legalább az egy osztályban magyart és szlovákot tanító pedagógusok állandóan szoros kapcsolatban legyenek. Az összehasonlító irodalomtörténeti kutatások eredményeinek a gyakorlati pedagógia területén való alkalmazása azt a célt szolgálja, hogy az ifjú nemzedék a „múlt legtökéletesebb tanulságtételén“ művészi megnyilatkozásain keresztül is megtanulja, hogy a nacionalista ellentétek soha a dolgozó nép érdekeit nem szolgálták.“ A gyűjtemény másik magyarországi szerzője, dr. Szemere Gyula, a bra287
