Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 9. szám - Onódi János: A proletár nemzetköziségről
A proletár internacionalizmus és a szocialista internacionalizmus tehát ugyanannak az elvnek különböző történelmi és társadalmi körülmények közötti megnyilvánulása. A proletár internacionalizmus az elnyomott és kizsákmányolt proletariátus és dolgozó tömegek nemzetközi összefogása a tőkés kizsákmányolás felszámolására, a szocialista nemzetköziség pedig a felszabadult és a szocialista társadalmat építő munkásosztály és a dolgozók nemzetközi összefogása a szocializmus és a kommunizmus egyetemes felépítésére. A szocialista internacionalizmus tehát az internacionalizmus megnyilvánulásának és fejlődésének magasabb foka, s ennek alapja: a) azonos, szocialista jellegű társadalmi-gazdasági rendszer, b) a szocialista államhatalom, c) a társadalom szocialista és kommunista átalakításának közös célkitűzései, d) a marxizmus-leninizmus mint egységes ideológia, e) a marxista-leninista párt vezető szerepének érvényesülése, f) közös célkitűzések a népek békéjéért és felszabadításáért folytatott harcban, g) a szocialista tábor és a nemzetközi munkásmozgalom egységének védelmezése, h) a közös ellenség, az imperializmus ellen folytatott harc, i) és végül az a tény, hogy a tudományos-műszaki forradalom következménye és követelményeként törvényszerűen végbemegy a szocialista termelés internacio- nalizálódásának folyamata. A szocialista internacionalizmus áthatja a szocialista közösséget alkotó államok egész társadalmi, politikai, gazdasági és kultu- rélis életét. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista országok marxista-leninista kommunista- és munkáspártjai minden igyekezetükkel az internacionalista kapcsolatok elmélyítésére törekszenek. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a proletár nemzetköziség próbaköve a Szovjetunióval való testvéri szolidaritás. Ez a Szovjetuniónak a nemzetközi forradalmi mozgalomban és a szocialista és kommunista társadalom építésében játszott sajátos szerepéből adódik. A Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény is, hogy napjainkban az anti- kommunista erők minden törekvése arra irányul, hogy gyöngítsék ezeket a kapcsolatokat. Erre törekedtek az 1956-os magyarországi ellenforradalom idején, és az 1968—69-es csehszlovákiai események folyamán is. A szovjetellenesség felszításában mindkét esetben (1956-ban és 1968-ban) a revizionistáké volt a fő szerep, akik a „szocializmus külön útjáról“, a „nemzeti kommunizmusról“ vagy a „szocializmus csehszlovák modelljéről“ szónokoltak, „egyenlőségen alapuló barátságot“ követeltek és azt bizonygatták, hogy „ráfizetünk a Szovjetunióval kötött szerződésekre“. Céljuk nyilvánvaló volt — szembeállítani népünket felszabadítónkkal, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Igazolást nyert, hogy a szocializmus sikeres építése elképzelhetetlen a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való kölcsönös baráti együttműködés nélkül. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a nemzeti és a nemzetközi érdekek kapcsolatának értelmezésében mind a dogmatikus mind pedig a jobboldali opportunista és revizionista deformációk jelentős károkat okoznak. A dogmatikus, baloldali értelmezés abszolutizálja az internacionális szempontok érvényesítésének szükségességét, a revizionizmus és jobboldali opportunizmus viszont a nemzeti tényezőknek tulajdonít döntő szerepet. A szocializmus építésében, a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom szempontjából. A szocializmus építése folyamán a nemzeti és nemzetközi érdekek és szempontok nem mondanak ellent egymásnak, ellenkezőleg, egységet alkotnak, s ez azon alapul, hogy érvényesíteni kell a szocializmus építésének mind az általános, mind pedig a sajátos törvényszerűségeit. A nemzetközi és a nemzeti szempontok egysége érvényesül a szocialista hazafiságban is. A szocialista hazafiság elképzelelhetetlen szociálisa és proletár internacionalizmus nélkül. Az internacionalizmus nem gyöngíti a szocialista hazafiságot és fordítva. Jó szocialista hazafi viszont csakis az lehet, aki internacionalista. Ebből az alapelvből kell kiindulnunk az ifjú nemzedék nevelésében is, és a proletár nemzetköziségre való nevelésben fel kell használnunk minden módszert, amely a hazafiságra való nevelést eredményesebbé teszi. 260
