Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-09-01 / 1. szám - Motesíky Árpád: A bábjátszás érdekében / Óvodai nevelés
15. Šahy 6,75 3,50 5,76 5,77 4,60 5,33 16. Šamorín 16,07 3,25 7,00 12,58 2,66 4,34 17. Štúrovo 5,42 — 5,42 8,38 — 4,81 18. Senec 6,19 2,46 4,13 11,57 3,35 2,76 19. V. Kapušany 6,79 — 6,79 11,36 — 3,57 20. Želiezovce 14,22 8,22 11,25 18,80 7,70 6,60 Óvodai A BÁBJÁTSZÁS ÉRDEKÉBEN „Obrazcav: A bábszínpad nem kicsinyített mása vagy helyettesítője a nagy színpadnak, hanem olyan művészet, amely semmi más eszközzel ki nem fejezhető művészi mondanivalót visz a néző elé." A bábjáték, a bábukkal játszott színház több ezer éves múltra tekint vissza. Az évek során számos jelentős változáson ment át. A legrégibb eredetű a pálcás „Wayang“ bábu, amelynek eredetét Kelet- Azsiából származtatják. Az árnyjátéknál is a wayang-technikát alkalmazták. Európában a „Marionett“, felülről zsinórral mozgatott bábukat kezdték alkalmazni a reneszánsz idején. A „kesztyűs bábú“ (kézi bábu), jóval későbbi eredetű, amelyet a bábjátékos közvetlenül a kezére húz és minden mechanikus áttétel nélkül mozgathat, ezért az utóbbi években igen elterjedt. Hazánkban a cseh bábművészet több száz éves múltra tekint vissza. Az utóbbi két évtized alatt a szlovák bábművészet is sokat lépett előre, a meglevő professzionista színház Szlovákiában a bábjátszás művészetét világszinten műveli. Ezt bizonyítják hazai és külföldi sikerek. A hivatásos bábszínpadok mellett alakultak amatőr, műkedvelő bábjátszó csoportok is, amelyek rendszeres versenyeket, művészeti bemutatókat tartanak. A műkedvelő bábjátszás problémáiról már írtam a „Vasárnapi Új Szó“ ez évi egyik februári számában. írásom célja az volt, hogy felkeltsem az érdeklődést a műkedvelő bábjátszás iránt, amennyiben tudomásom szerint műkedvelő bábjátszó művészcsoport a magyar tannyelvű iskolák mellett csak elvétve akad. A már meglevő csoportok pedig nem tudnak egymásról, nem ismerik munkamódszereiket és eredményeiket kölcsönösen. A további fejlődés a meglevő dramaturgiai, technikai és műfaji ismeretek határán vagy szintje alatt mozog, mivel a meglevő, az iskolában vagy más úton szerzett ismeretek nem tudnak oda hatni, hogy az adott keretekből kitörjenek. Pedagógusaink nagy többsége ismeri a bábukészítés technikáját, a színpadtervezést, és némi dramaturgiai ismeretekkel is rendelkezik, de a továbbképzés hiánya okozta bizonytalanság révén nem tud, vagy nem mer műkedvelő bábjátszással foglalkozni. Mivel a bábjáték még amatőr vonalon is művészet, csak olyan őszinte hittel, szándékkal szabad közeledni hozzá, amely minden művészetnél kötelező. A Budapesti Állami Bábszínház fiatal igazgatója Szilágyi Sándor a bábjátszásról, a bábszínházról a következőket vallja: „Bevonult a film és a tévé területére, a kereskedelmi reklámba és — ez talán a legfontosabb — a pedagógiába. A család és az óvoda bábjátéka éppúgy, mint az iskolai bábjáték egyaránt új jelenség.“ — Vagy: „A lelkiismeretes bábjátékos — akár hivatásos, akár amatőr — tudja, hogy legalább olyan értékű pedagógusnak kell lennie mint művésznek. Csak a dilettáns számára antagonisztikus ellentét a pedagógia és a művészet egyenértékű követelménye.“ (Élet és Irodalom 9. szám 1971] Az idézeteket fontosnak tartottam elmondani, mivel a szocialista bábjátszás fő célja az érdekes szórakoztatás mellett a nevelés, de nemcsak az esztétikai (ikép- zőművészet, zene) nevelés, hanem az erkölcsi nevelés is. Az utóbbit az ember bizonyos korban minden kényszerítő magyarázat nélkül is fel tudja fogni. A szocialista bábjátszás mellőzi a giccs hatást. Nemcsak a dolgok pozitívumait emeli ki, 29
