Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 6. szám - Sz.J.: Miről írnak a szlovák és a cseh testvérlapok? / Figyelő
hogy az egész életet átfogó folyamatos nevelési rendszerről, a szocialista ember képzéséről van szó. E nevelési rendszer egyik legfontosabb funkciója: olyanná formálni az embert, hogy életcélját lássa az önművelésben, saját tökéletesítésében — mindezt persze összhangban a világ megismerésével, a szocialista társadalom fejlődésével. Ha ezt a feltételezett nevelési rendszert konfrontáljuk a mai valós helyzettel, megállapíthatjuk, hogy nagy figyelmet kell fordítani az egész nevelési rendszernek, különösen kezdeti szakaszának. A tudományos világnézet kialakítása az eddigi tanulmányokban egyértelműen élenjáró feladata a pedagógiának. A többi nevelési terület ezzel párhuzamosan művelendő, ezért ajánljuk az egyén nevelési rendszerének kidolgozását, figyelembe véve a tényt, hogy az iskola döntő hatása a nevelésben csak akkor realizálódhat, ha a szocialista társadalom ideológiai hatásának valamennyi eszköze támogatja, serkenteni azt. XIV. pártkongresszus feladatul tűzte ki az iskolaügy, a nevelés és képzés alapvető problémáinak megoldását. A szocialista társadalom szükségleteivel és távlataival összhangban ki kell alakítani a szocialista ember képzésének és nevelésének teljes rendszerét. A nevelés elméletének és gyakorlatának az a nagyfontosságú feladata mintegy gyümölcse az eddigi fejlődésnek, az eddigi próbálkozásoknak, amelyek a szocialista iskola kialakítására irányultak. Az állami neveléstudományi kutatási tervben a szocialista társadalom emberének kialakítása, a ČSSR nevelési rendszerének tanulmányozása elsődleges feladatként szerepel. A prágai J. A. Komenský nevét viselő Pedagógiai Kutatóintézet kidolgozta a nevelés és oktatás tanulmányozásának rendszerét, de más munkahelyeken is folynak kísérletek a nevelés és oktatás rendszerének tanulmányozására, kutatására. (Bohumír Kujal: XIV. sjezd Komunistické strany Československa a otázky školství, výchovy a vzdelání. 1971. 5. sz. 659—669 o.) Ugyanebben a számban dr. E. Nováková a 6—9. osztályos cseh tanulók eszményképeiről közöl tudományos igénnyel megírt tanulmányt. Ez a kérdés mintegy háromnegyed évszázada foglalkoztatja a kutatókat, ami egyértelműen bizonyítja a probléma társadalmi fontosságát. A szerző vázolja a hazai és külföldi kutatások eddigi eredményeit. Saját kutatásait főképp a következő kérdésekre összpontosította: Van-e a nagyobb iskolai gyermekeknek eszményképük, ideáljuk? Mely tényezők befolyásolják a példaképük kiválasztását? Melyek a domináns eszménykép-típusok és miért (fiatalabb és idősebb tanulóknál, fiúknál, lányoknál) stb. A kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy igenis a mai gyermekeknek is vannak ideáljaik (98,1 %). Egy személyt gyakrabban választanak eszményképül a fiúk, a lányok szívesebben választanak több személyt. A megkérdezett lányok egyötöde férfit választott eszményképül, a ' fiúknak csupán egyötöde választott nőt ideálként. Az életkor növekedésével meg- figyelhetően általában emelkedik a választott eszményképek száma, s a közvetlen környezetből választottak (szülő, pedagógus, barát) helyett egyre több, közvetve ismert személyiség szerepel (tudós, politikus, író, költő, művész, a zene, a sport- és színészvilág képviselői.) Ez ennek a kutatásnak legjellegzetesebb eredménye, a régebbi kutatások folyamán ugyanis ilyen tendenciát általában nem észleltek. A szerző meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy mennyire fontos fokozott figyelmet fordítani az eszményképek problémájára, mert ez a szocialista nevelésnek igen hatékony eszköze. J. Kováčik A tanulóközösség és a pionírközösség viszonyának a kérdéséről közöl tanulmányt az 5. számban. Makarenko és főképp a lengyel Zaborowski elmélete alapján taglalja az elsődleges közösség kialakulását, problematikáját. Érveket és ellenérveket sorakoztat fel, hogy mely egységet tekinthetjük elsődleges közösségnek. Hangsúlyozza a kiscsoportok jelentőségét a közösségi nevelés szempontjából. Majd az egyes szerzők nézeteinek összevetése, elemzése után a pionírközösség életkori homogenitásának illetve heterogenitásának kérdéseit vizsgálja. JEDNOTNÁ ŠKOLA A 8. számban E. Kánská közöl egy tanulmányt, amelyben a II. ciklusú iskolák tanítói kulturális érdeklődését taglalja. Közismert, hogy az emberek jelentős része kikapcsolja a tv-készüléket és a rádiót, mihelyt komolyabb műfajra kerül sor. Igaz, a napi munkában, hajszoltság- ban elfáradt ember pihenni akar, s nincs mindig lelki ereje a nehezebb fajsúlyú művek élvezésére. Viszont az is igaz, hogy az ifjúság nincs kellőképpen előkészítve a pihenés tanulságos módon való kihasználására (gondoljunk az ürességtől 191
