Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 5. szám - Jakabné L. Ilona: Érettségiző fiataljaink anyanyelvi művetsége / Középiskoláink számára
jobbak is elvétettek közülük egyet-kettőt. Ami meg az alaktani elemzési feladatokat illeti, egyetlenegy sem akadt, aki hibátlanul elemeire tudta volna bontani az egyik csoportban a rakjátok, igyék, kertjeitekben, Petőfiét, mondd, várnám, a másik csoportban meg az igyék, megváltották, rakjátok, lenne, Imréé, harapós, tanítatta, megváltoztathatlanul szóalakokat. Többen megállapították már, hogy a középiskolai osztályokban tulajdonképpen azokat az alaktani ismereteket is elfelejtik a tanulók, amelyeknek az alapiskolában birtokában voltak. Még néhány szót a kifejezőkészségről! Mind az írásbeli dolgozatok, mind pedig a szóbeli feleletek azt bizonyítják, hogy itt is messze vagyunk a kívánt szinttől. A tanulók nem eléggé önállóak, erősen érezhető a tankönyvek hatása. Sokan azon a nézeten vannak, hogy az olvasással meg lehet ezt a kérdést oldani: meg kell szerettetni a tanulókkal a könyveket, s ezzel megoldottunk mindent. Sajnos, a tapasztalatok nem ezt mutatják. Kétségtelen, az olvasásnak is jelentős szerepe van a kifejezőkészség fejlesztésében, de ez sem elég önmagában. (Sok iskolában még ez a lehetőség sincs meg, mert a tanulók nagy része bejáró, s alig van ideje az olvasásra.) Ahogy a nyelvtan lelkiismeretes tanítása, a nyelv tudatos használatára való ráSzoktatás sem hozná meg a kívánt eredményt olvasottság nélkül (mert csekély volna a tanulók szókincse, nem eléggé fejlett a stilisztikai érzékük), ugyanúgy az olvasottság sem elegendő a nyelv ismerete és tudatos használata nélkül. Nem egy olyan tanulóval találkozhatunk, akinek van olvasmányélménye, mégis nehezen fogalmaz, az olvasmányairól is pongyolán számol be, azt nem is említve, hogy rettenetes a helyesírása. A kifejező- készség fejlesztéséhez tehát — az olvasás mellett — meg kell adnunk a nyelvtani alapokat, ezekre kell építenünk a nyelvhelyességi és stilisztikai ismereteket, s az olvasással bővítjük a szókincset, csiszoljuk és mintegy automatizáljuk a kifejező- készséget (a tanuló ilyen alapok segítségével már tudatosan, stíluselemző módon olvas), és persze gazdagítjuk az egyén érzelmi életét. Nem vagyunk hívei annak, hogy egyoldalú, csak a nyelv formai oldalát vizsgálgató embereket neveljünk, de az olyan emberekkel sem megyünk sokra, akik elérzékenyülnek, esetleg sírva fakadnak egy-egy olvasmányélményen, ugyanakkor nem képesek egy egyszerű közéleti írásművet (pl. kérvényt vagy egyéb beadványt) tisztességesen megszerkeszteni és leírni. Levonva tehát a tapasztalatokból a következtetéseket, az alábbiakat javasoljuk: 1. A sokoldalú elemzés legyen valóban sokoldalú: a mondattani és szófajtani szempontok mellett terjedjen ki a szóalaktani, hangtani, helyesírási, nyelvhelyességi és stilisztikai szempontokra is. 2. Elemzés közben igyekezzünk kiegészíteni a nyelvtani ismereteket és készségeket a fok kívánalmainak megfelelően, hogy szilárd alapokra építhessük a nyelvhelyességi, stilisztikai és helyesírási ismereteket és készségeket. 3. A nyelv alapos megismertetésével és az olvasás segítségével szoktassuk rá a tanulókat a nyelvi problémák meglátására és közölni valójuk egyéni megfogalmazására. 4. A nyelvi érettségi vizsgái tételeket úgy állítsuk össze, hogy segítségükkel gyakorlati módon győződhessünk meg a tanulók sokoldalú nyelvismeréséről (nyelvtani, nyelvhelyességi, stilisztikai és helyesírási ismereteiről és készségeiről), konkrét feladatok megoldására irányuló s a rendelkezésünkre álló időnek megfelelő számú kérdésekkel. 5. S talán még azt is, hogy az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya érettségi tételjavaslatait alapos tanulmányozás alapján, alkotó módon kell felhasználni. Ing. Ladislav Kmoškónak lapunk 1971 júniusi számában (317. 1.) Néhány megjegyzés a talajnemek tanításához c. írásához a nevezett kérésére a következő megjegyzést fűzzük: „A talajnemek elnevzésével kapcsolatos problémát az arra egyedül illetékes Szlovák Tudományos Akadémia (Slov. akadémia vied, Jazykový ústav Ľ. Štúra) 1960-ban jóváhagyta. Ezt a tényt igazolja a nevezett intézetnek 1970. június 22-én IU-690. sz. okmánya, amely szerint a nevezett javaslatával ill. a talajnemek helyes fordításával egyetért.“ —szer*:.— 156
