Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-06-01 / 10. szám - Sz.J.: Könyv és Nevelés / Figyelő
sének kialakítását. Fried szerint nem lenne helyes a népmondákból „kihúzni“ azokat a részeket, amelyek sértőleg hatnak egy népre (pl. „kutyafejű“ tatárok, ill. „kutyafejű“ magyarok egyes cseh mondákban, hiszen a mondákban, vagy akár olyan jeles alkotásokban, mint a János vitéz vagy a Toldi, a török basa vagy a cseh vitéz szereplőinek nem cseh vagy török nemzeti volta a megjegyzésre érdemes, mert a jelzett művekben nem nemzetük képviselőjeképpen jelennek meg. A mondák lényegét kell a gyermekekkel megértetni, tanulságos egy-egy monda több országbeli változatát ismertetni vagy a gyerekekkel ismertetni] a Toldi mondákban a magyar harcol a csehvel a „nemzeti" becsületért, a szlovén Pegan és Lamberger mondának van egy olyan változata, ahol a szlovén a magyarral, ill. a törökkel küzd meg. Nem okozhat nehézséget annak megértése, hogy minden nép a maga fiát teszi meg győztesnek. A leglényegesebb feladat: a történeti szemlélet kialakítása, hogy a tanuló fokozatosan képes legyen a mesék, mondák, sőt bizonyos történelmi regények helytelen elemeit is a helyére tenni. Az Elmélet és gyakorlat c. rovatban iskolai-könyvtári kérdésekkel találkozunk leginkább. A 2. számban Biológia-óra a könyvtárban címmel egy olyan órát ír le a szerző, ahol „A mozgás idegi szabályozása“ tananyagot a könyvtárban dolgozták fel azzal a célzattal, hogy a tanulók az ott található szakirodalomban keressenek azonnal választ a feltett kérdésekre. Csermely Tiborné ezt írja a 3. számban: „A könyvtár tanítási órában való felhasználása a pedagógiai korszerűség követelményeit szolgálja azzal a nevelési célkitűzéssel, hogy tegye alkalmassá a tanulókat az ismeretek önálló szerzésére és alkalmazására; segítse olvasóvá nevelésüket (a könyv, az. olvasás megszerettetése, mindennapi szellemi igényként való kifejlesztése]; nyújtson elemi ismereteket a könyvtárban való mozgás elsajátításához, a könyv kiválasztásához. A követelmények az oktatás-nevelés-kép- zés összefüggéséhez valósulnak meg, konk- •rét tartalmukat az 1—1 órára szóló tanítási egység didaktikai és nevelési célja adja. A már fentebb említett célkitűzéseket azon utóbbiakkal szerves egységben kell feldolgozni, vagryis ez azt jelenti, hogy a tanulók ne vegyék észre, hogy „eddig tart a tanítási óra, és itt kezdődik a könyvtári propaganda“. Ezek a módszerek még nem eléggé kimunkáltak. \ A 6. számban a napközi otthonban folytatott könyvmanipulációs vetélkedő leírását olvashatjuk, amelynek célja az volt, hogy felkeltse a gyermek érdeklődését a könyv, pontosabban a csoportkönyvtár illetve bizonyos könyvek iránt. Októberben vidám TV-vetélkedőt rendeztek, sok humoros momentummal, novemberben volt a könyvmanipulációs forduló (ezt ismerteti részletesen), decemberben versmondó verseny zárta a szellemi olimpiát. A 4—5. számban a Könyv és nevelés rovatban az V. Nevelésügyi Kongresszus és a III. Országos Könyvtári Konferencia előkészítése során alakult munkabizottság által kidolgozott téziseket ismertetik. Ezek fő problémái: A korszerűség követelményei és megvalósításuk gátjai a nevelésben a könyvtár szempontjából. A könyv felhasználása az oktató-nevelő munkában. Az iskolai könyvtár mint az önálló ismeretszerzés műhelye. A tanulók iskolán kívüli könyvtári szolgálata. A felsőoktatás nevelési-oktatási problémának könyvtári ösz- szefüggései. A pedagógus továbbképzés pedagógiai bázisa. A pedagógia és a könyvtártudomány feladatai stb. — Néhány ajánlás a felsoroltak kapcsán: meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, miként lehetne az általános iskola 3. osztályától a középiskola 4. osztályáig bevezetni a könyvtárhasználati ismeretek oktatását; minél hamarább ki kellene dolgozni az ezzel kapcsolatos oktatási módszereket és ezek pedagógiai alapelveit. A pedagógiai szaksajtó — elsősorban a módszertani folyóiratok — rendszeresen foglalkozzék a könyveknek és a folyóiratoknak az oktatás folyamán való felhasználásával, az egyes tantárgyak tanításában erre alkalmas módszerekkel stb. Ugyanebben a számban Az irodalmi nevelés a kora gyermekkorban címmel Tóth Bé;a figyelmet érdemlően bizonyítja, hogy a „könyv hűséges szerelmeseivé“ azok válnak, akik már kora gyermekkorukban mély irodalmi élményeket kapnak. A szerző a 2—3 éves kort jelölné meg az indítás idejének, de az óvodás korban föltétlenül meg kell érzelmileg — hangulatilag alapozni, jó hangulatú élményekkel telíteni, s a negatívaktól távoltartani a gyermek és az irodalom kapcsolatát. Az olvasás megtanulása szükséges feltétele annak, hogy až egyé.r önálló és öntevékeny olvasóvá válhasson, de legalább ennyire fontos az is, hogy milyen érzelmi bázison nyugszik az olvasástanulás fárasztó és éveket felölelő folyamata. A Könyvespolc rovatban olyan könyvek ajánlásait, ismertetéseit találjuk, melyek az egyes tudományágak, művészetek, tantárgyak jobb megértését, könnyebb tanítását célozzák. Sz. f. 314
