Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Sz.Z.: Könyvekről / Könyvekről
A fenn ismertetett könyvet a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának Nemzetiségi Osztálya a múlt hónapban ingyenesen megküldte minden iskolának. Kérjük az igazgató elvtársakat, hogy ezeket az ingyenesen megküldött kiadványokat: 1. inventarizálják, és vezessék be a tanítói könyvtárakba, 2. írásban utasítsák az illető szakos kollégákat, hogy a könyveket bizonyos határidőig olvossák el, majd tárgyalják meg a tantárgybizottságokban. Tájékoztatásul közöljük a minisztérium által március folyamán ingyenesen megküldött pedagógiai művek jegyzékét, amelyekre a fenti utasítás érvényes: Rézműves János — Rajzos térképvázlatok az általános iskolai történelemtanításhoz Szende — Szabolcs — Helyesírás lépésről lépésre Dr. Nagy László — Az ismeretek alkalmazásának pszichológiája Vojcsek Magda — Tanári kézikönyv a magyar nyelv tanításához Baranyai — Lippner — Egyenlőtlenségek A földrajzi munkafüzetek sokoldalú alakalmazása Tanári kézikönyv a magyar irodalom tanításához Vladár Ervin — Mit készítsünk, mit rajzoljunk a történelemórán? N. F. Talizina — A programozott oktatás elméleti problémái Jean Hassenfordet — Szabad idő és nevelés (Valamennyi felsorolt mű a Tankönyvkiadó, Budapest gondozásában jelent meg, 1970-ben. ] Az irodalmi kifejezésformék lélektana (Akadémiai Kiadó, Budapest 1970) HANKISS ELEMÉR 283 Nemcsak a nemzeti irodalmaknak, a nemzeti irodalomtudományoknak is megvan a sajátos fejlődéstörténetük. A magyar irodalomtudományt sokáig bizonyos fokú merevség és bizalmatlanság jellemezte a másutt már széles körben alkalmazott modern strukturális irodalomtudományi módszerekkel szemben. Csak az elmúlt évtized elején tűnt fel egy lelkes fiatal kutatókból álló csoport, amely megpróbálta ezt a jelenséget felszámolni. Alapos fel- készültségről, finom műízlésről tanúskodó tanulmányaival hamarosan kitűnt közülük a recenziónk tárgyát képező könyv szerzője, akinek személyében a felszabadulás utáni magyar irodalomtudomány legmarkánsabb tehetsége bontakozik ki. Különösen „A népdaltól az abszurd drámáig“ című könyvének sikere révén egész csoport keletkezett híveiből, akik egyre gyakrabban hallatják hangjukat, s főként az irodalomelmélet problémáinak újszerű felvetését, a modern kutatási módszerek alkalmazását, az irodalomlélektan módszereinek és szempontjainak alkalmazását stb. szorgalmazzák. Hankiss Elemér úttörőként szorgalmazta a modern strukturális eredmények beépítését a magyar irodalomtudományba. Ebben a könyvében összegezi és egybeforrasztja eddigi strukturalista és irodalomlélektani kutatásait, s megkísérli „az általában és programszerűen légüres térben lebegtetett formalista-strukturalista módszereket a lelki-pszichikai folyamatok reális talajában lehorgonyozni“. Könyvének legfőbb célkitűzése azt a sajátos, eddig nem eléggé meggyőzően feltárt folyamatot tisztázni, hogy az irodalmi művet alkotó jelrendszer hogyan válik alkalmassá az író gondolat-érzelmi energiáit magába sűríteni, esztétikailag értékessé transzformálni, majd az olvasóhoz továbbsugározni. Ennek érdekében számbaveszi és bizonyos fokig értékeli korunk lélektanának azokat a — magyar viszonylatban eléggé elhanyagolt — módszereit, amelyek általában használatosak a modern irodalomtudományban. Az irodalomlélektani kutatások rövid felvázolása mellett ismerteti (Fechner nyomán) a kísérleti-lélektani esztétika műelemzési gyakorlatának három szintjét (a műalkotás elemi alkotószereinek; a műalkotás egyszerű összefüggéseinek, a mű-
