Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Szeberényi Zoltánné: Az osztályozás és az értékelés kérdéseiről (Nacsalnaja skola, Pedagogika, Jednotná Škola, Telesná Výchova mládeže) / Figyelő
történt, megdöbbentő könnyedséggel ítélkeztek: „Vítya nem csinálja meg, ötös tanuló, a tanítónő is azt mondja, hogy buta és tudatlan.“) A gyenge tanulók viszont sikerre számítottak, ami azt jelenti, hogy a tanítónő negatív értékelése ellenére is még bíztak saját képességükben. A társaik képességét azonban a kitűnő tanulókhoz hasonlóan ők is szigorúbban értékelték. A 3. és 4. évfolyamban végzett további felmérések a tanító értékelésének a tanulók természettulajdonságaira gyakorolt hatásáról számoltak be. A kitűnő tanulók értékelése (se a saját, sem az osztálytársaké) nem változik, viszont a gyengéknél jelentős elbizonytalanodás mutatkozik. Az ismertetett kísérlet azt bizonyítja, hogy a tanulmányi tevékenység értékelésekor ki kell kerülnünk az önző személyiségvonások, a felsőbbrendűségi érzés kialakulásának lehetőségeit. Fokozzuk a pedagógiai tapintatot a gyengébbekkel szemben. A tanító alakítsa ki a gyermekekben a meggyőződést, hogy valameny- nyien képesek jobb eredmények elérésére. (1969. 7. sz.) PEDAGOGIKA „A kilencéves alapiskola tanulóinak értékelése és osztályzásának új értelmezése“ című állami kutatási feladat teljesítése érdekében már 1963 óta folynak széles körű és hosszú ideig tartó kísérletezések Csehszlovákiában. Ezzel kapcsolatban számos érdekes adat került napvilágra a trnavai Pedagógiai Fakultáson az 1969 októberében megtartott tudományos szimpóziumon. Végleges összegezést csak a kutatás befejezése után, 1970 végén lehet készíteni, de már eddig is sok érdekes megállapítás közölhető. A folyóirat ez évi 2 számában dr. J. Rosina a tanítóság körében végzett kérdőíves felmérés eredményeiről számol be, ismerteti az osztályozás jelenlegi módjára vonatkozó nézeteiket — hiszen ők a leghivatottabbak az értékelés és osztályozás alkalmazásmódjai helyességének a megítélésére. A többszáz kérdőív feldolgozása, illetve az adott probléma elméleti tanulmányozása, valamint a külföldi tapasztalatokkal való összehasonlítása alapján a szerző a következőket szűri le: Értékelési és osztályozási rendszerünk elvileg megfelelő, azonban nem mentes néhány fogyatékosságtól. Az értékelés és az osztályozás motiváló hatásának fokozása érdekében a tanulók ismeretei és egyéb megnyilvánulásai értékelésében olyan változásokat kell létrehozni, amelyek elősegítenék a tanulók differenciáltabb, árnyaltabb értékelését. Nagyon tökéletlen a magaviselet osztályozása, a tanítónak kevés lehetőséget ad, nevelő és motiváló hatása ezért igen csekély. A szerző javasolja a magaviselet osztályozását három jegyről ötre bővíteni. Véleménye szerint a Német Demokratikus Köztársasághoz hasonlóan külön jeggyel kellene értékelni a magatartás egyes megnyilvánulásait, mint a szorgalom, a rend, az együttműködés, a fegyelem stb. A viselkedést szóban is kellene értékelni. Az 5 osztályozási fokozat a mi viszonyainknak optimálisan megfelel. Szerinte megengedhető a mínusz kiegészítő jel használata a tanulók feleleteinek és teljesítményeinek a füzetben, tanulókönyvben vagy osztályozó íveken történő értékelésére. Bár ez kompromisszumos megoldás, ezzel a valóságos helyzet legalizálódna — az értékelési fokok száma ténylegesen megkétszereződik, s ugyanakkor lényegében a hagyományoknak megfelelően változatlan marad. A tanulókönyvek alkalmazásával kapcsolatban a tanítók túlnyomórészt pozitív tapasztalatokról számolnak be, épp ezért általános eltörlésük nem indokolt. Szükség van azonban a tanulókönyv motiváló és nevelő hatásának fokozására. Elsősorban pozitív értékelésre és a neutrális bejegyzésekre szolgáljon (értesítések, üzenetek, meghívások stb. közlésére). A gyengébb tanulóknál a legkisebb javulást is be kell jegyezni. A komolyabb hibákat, a tanuló leromlását személyesen tárgyaljuk meg a szülőkkel. Helyesebbnek véli az egész iskolai évre érvényes tanulókönyv helyett rövidebb időre, pl. az egy hónapra szóló „tanulói lapok“ bevezetését, így a gyengébb tanulók is tiszta lappal kezdhetik meg az új hónapot. A jegyekkel megvalósuló osztályozás és a szóbeli értékelés mellett a jutalmazás és büntetés egyéb formáit is alkalmaznunk kell, miközben nem veszíthetjük szem elől a megfelelő módszertani elveket. JEDNOTNÁ ŠKOLA A negatív értékelés (dorgálás, rossz érdemjegy) az egyéb büntetésmódokhoz hasonlóan pozitív hatást is gyakorolhat, ha nem túl sűrűn és ha érdem szerint alkalmazzuk. Lelkiismeretfurdalást, szégyenkezést kelthet. A tanulók által megérdemeltnek tartott negatív értékelés jellegzetes tünetei: nem tiltakoznak a tanulókönyvbe való beíráskor, az óra további részében aktívan bekapcsolódnak a munkába, igyekeznek a rossz jegyet kijavítani, figyelmük, érdeklődésük a tanulás iránt fokozódik. A gyakori negatív értékelés viszont az 122
