Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 2. szám - Krúg Erzsébet: Észrevételek a 3. osztály szlovák nyelvoktatásához / Az alsótagozati nevelés életéből

lenne az elkövetkező iskolai évben a többi osztályban is, tehát a 4. és az 5. osztályban is bevezetni legalább 10 perces szlovák beszélgetéseket. Ezekhez a beszélgetésekhez nyugodtan lehetne használni továbbra is a képes nyelvkönyveket, de nagyon jó szolgálatot tesz a képes szótár is. Ügyes óraszervezés mellett 10 perc alatt akár 30—40 mondatot is alkothatnak a tanulók a képekről.

A helyes szlovák nyelvtanítás elengedhetetlen feltétele, hogy a tanító alaposan ismerje a tanterv utasításait. Az 1969-ben kiadott Tanterv a kilencéves alapiskolák számára 110—113. o.j tömören megfogalmazza a szlovák nyelv oktatásának fő feladatait, s elsősorban a beszédkészség fejlesztését tűzi ki legfontosabb célul.

Végezetül szeretnék beszámolni arról, milyen eredményeket értek el a tanulók a szlovák helyesírás területén az említett iskolákban az 1969/70-es iskolai évben. A tollbamondott szöveg aránylag egyszerű volt, ismeretlen szavakat nem tartalmazott.

Milyen típushibákat követtek el tanulóink?

az „y“ írásában (Rimaszombat 31,8 százalék, Galánta 27,5 százalék, Rima- jánosi 16,2 százalék)

a de, te, ne, le, di, ti, ni, li, szótagok írásában (Rimaszombat 6,04 százalék, Galánta 12,1 százalék, Rimajánosi 8,1 százalék) a lágy mássalhangzók jelölésében (š, ž, ť, ľ), a kettőshangzók írásában (ie — ije, je, ye; ia — ja, ija, ya), az ô írásában (uo, ou, oő, o),

az elöljárókat egybeírják az utánuk következő szóval,

gyakori volt a magyar betűk használata is szlovák betűk helyett (Rimaszombat 3,2 százalék, Galánta 3,9 százalék, Rimajánosi 7,5 százalék).

Az egyes hibák előfordulásának a gyakorisága szintén arra utal, hogy tanulóinkkal főleg azoknak a betűknek az írását kell gyakoroltatnunk, amelyeket a magyar nyelvtől eltérően írunk. Habár a 3. osztályban még nem tanultak a tanulók a kemény szótagokról és mássalhangzókról, megkövetelhetjük tőlük, hogy azokban a szavakban, amelyek szinte naponta a táblára kerülnek, helyesen írják a kemény szótagokat is, pl. a do školy, zošity, každý stb. szavakat. Ugyanez vonatkozik a ritmustörvényre is. Természetesen, ha a pedagógus helyesen röviden ejti a röviden írandó szótagot, valószínűleg tanulói is röviden írják majd. Gondolok itt a tollbamondásban előforduló pionierskeho szóra.

Talán nem kell még egyszer hangsúlyoznom, hogy az alapiskolák 1—5. osztályában az a fő célunk, hogy tanulóinkat megtanítsuk szlovákul beszélni. A társalgásnak kell képeznie a tanítási óra gerincét. Nem tudhat jól írni és olvasni az a tanuló, aki nem ismeri a szlovák kifejezéseket, a szlovák nyelv ritmikáját, melódiáját. Először a fülnek kell megszoknia a nyelvet. Az írásnál és olvasásnál pedig a magyar és a szlovák nyelv közötti különbségeket, eltéréseket gyakoroltassuk tanulóinkkal, hogy minél mélyebben és tartósabban vésődjenek emlékezetükbe!

Szerkesztőségi megjegyzés. A fent közölt írás akkor adhatna reális képet az új módszer eredményességéről, ha az említett helyiségekben egy régi és egy új módszerrel tanított 3. osztály eredményeit mérték volna fel, és hasonlították volna össze.