Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Az iskolaügy , a nevelés és művelődés a szocializmus építésének jelentős eszköze
A párt- és kormányszervek az utolsó években több javaslatot hagytak jóvá, amelyeknek lehetővé kellett tenniük, hogy a szakemberek bekapcsolódjanak az iskolaügy minőségi és mennyiségi fejlődésére vonatkozó aktuális problémák megoldásába. Ezeknek az intézkedéseknek a helytelen megvalósítása okozta, hogy éppen az ellenkezője következett be. A kádermunkát fokozatosan a párt beavatkozása nélkül végezték. Az ideológia, a tudomány és a politika kölcsönös kapcsolatának mellőzése az iskolaügy terén is megnyilvánult, mégpedig úgy, hogy a párt vonalát nem alkotó módon érvényesítették. Az opportunizmus jelenségeként egyre nagyobb mértékben tapasztalható a „demokratikus oppozícióval“ való eszmei összetűzések elől kitérő, elvtelen visszavonulás, amelyet fokozatosan alakítottak ki egyes tudományos intézetekben. így meggyengült a marxizmus—leninizmus pozíciója a tudománynak és politikának a társadalmi megmozdulásokban és folyamatokban megnyilvánuló irányító szerepe értelmezésében. A „személyi kultusz recidívái ellen“ és a párt munkájának a pedagógia tudományában, a pedagógiai kutatásban előforduló deformációi „felszámolása“ érdekében jelszavak égisze alatt azért harcolnak, hogy a párt- és egyéb szervek teljhatalmát és döntését az iskolaügy fejlesztésének koncepcionális problémáiban a tudományos-kutató intézményekre és a tudományos szervekre ruházzák át. 5. A főiskolák „liberalizációs“ folyamata A főiskolákon meggyengült a párt ideológiai és politikai befolyása, és a liberális irányzatok kezdenek terjedni. Az akadémiai szabadság nem-marxista, burzsoá-liberális értelmezése következtében a főiskolák ideológiai és politikai vezetése és irányítása teljes mértékben az akadémiai funkcionáriusok kezébe kerül. Ilyen körülmények között — amikor a párt befolyása úgyszólván teljesen meg volt bénítva — az akadémiai funkcionáriusok titkos megválasztása és a disszertációs munkák megvédése alkalmával való titkos szavazás a jobboldali- opportunista és szovjetellenes erők fegyverévé vált a párt vonala és vezető szerepe ellen. Nagymértékben bonyolulttá tette a helyzetet és ártott a párt tekintélyének az a tény, hogy a főiskolák marxizmus—leninizmus katedrái távolról sem voltak a megfelelő színvonalon. Egyesek, akik élvezték a pártszervek bizalmát és támogatását és akikre azelőtt a párt támaszkodhatott, a jobboldal táborához csatlakoztak és „a demokratikus szocializmus elméleti hirdetői lettek“. A becsületes kommunisták, akik képesek és készek voltak megvédeni a marxizmus—leninizmus tisztaságát és szembeszállni a jobboldali — a szovjet-, kommunista és marxista ellenes platformon álló — opportunisták támadásaival, nehezen érvényesültek. A „demokrata ellenzék“ céltudatosan és minden eszközzel azokat az embereket érvényesítette előnyben, akik világnézeti kérdésekben ingadozók voltak, és könnyen alávetették magukat a „divatnak“. A marxizmus—leninizmus tanításának eszmei korróziója. Csakhamar megmutatkozott, hogy ezen a fogalmon a gyakorlattól való teljes elszakadást kell érteni, a „tiszta tudomány“ ápolását, a tanszék vagy főiskola saját független világába való elzárkózást. Ennek külső „formális“ megnyilvánulása volt, hogy a marxizmus—leninizmus katedráját fokozatosan „a társadalomtudományok, politológia, szociológia“ katedrájának kezdték nevezni. Ennek a „folyamatnak“ eszmei szervezője volt a Prágai Károly Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézete. 6. A helyzet alakulásának szembetűnő jellegzetességei Szlovákiában Ellentétben azzal a helyzettel, amely fokozatosan úrrá lett a Prágai Iskolaügyi Minisztériumban, a bratislavai Iskolaügyi Megbízotti Hivatalban a vezetés tény* legesen állandóan a marxista műveltségű és ideológiai szempontból meggyő- 35 ződéses kommunisták kezében maradt. Ennek a ténynek nagy jelentősége volt,
