Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1971-05-01 / 9. szám - Egri Ferenc: Értékes véleménycsere

gusoknak a nevelési folyamat keretében ki kell emelniük. Ez elsősorban: a párt vezető szerepe, a szilárd eszmei alapokon nyugvó egysége, határozott célja, meg nem alkuvó politikája. A párt félévszázados fennállása során mindig tudta: mit kell tennie, mindenkor megtalálta a lehető legjobb megoldást. Ezt láttuk a harmincas években, a müncheni döntés idején, a Szlovák Nemzeti Felkelés során, erre bizonyíték 1948 és nem utolsósorban 1968 is. Jelentős figyelmet kell szentelnünk a párt iskolapolitikájának kellő bemutatására is. A párt iskolaprogramjának lényege, hogy az egységes iskolában minden gyermek számára anyanyelvén egyenlő tanulmányi feltételeket biztosít. Ez jellemzi a párt 50 éves harcát, ezt bizonyítja 1948, amikor mihelyt kezébe veszi véglegesen a hatalmat, azonnal törvénybe iktatja az egységes iskolát és hozzáfog Dél-Szlovákiában az anyanyelvi oktatás biztosításához. Ami a jövőt illeti, felül kell vizsgálni az utóbbi években a kilencéves alapiskolákban elterjedt külső differenciáció problémáját, és az iskolarendszer vertikalitását szem előtt tartva a 4 éves általános gimnáziumok rendszerét is.

Az előadást majd két órás vita követte. Kiss Ernő tanító a külső és belső differen- ciációról beszélt, elismerte a külső differenciáció káros voltát, de egyben hangoztatta a belső differenciáció szükségét és azt, hogy tökéletesebb megvalósításához külön tankönyvekre, példa — és feladattárokra lenne szükség. Végh Lídia tanítónő olcsó kiadású mesekönyvek megjelentetését szorgalmazta, amelyet minden gyermek meg tudna venni. Kotiers Román kolléga szerint több teret kellene engedni középiskoláinkon az alkalmazott matematikának a többi természettudományi tantárgyban, pl. a biológiában, kémiában, hasonlóan ahogy a fizikában az már megvan. Kodai Lajos igazgató elvtárs kétségbe vonta a közelmúltban lezajlott didaktikai felmérés objektivitását, továbbá arról beszélt, hogy szerinte nem feltétlenül szükséges valamennyi tananyagnál (példaként a nyelvtan egyes részeit említette) a kizárólagos induktív módszer. Szerinte a dedukció néhol szinte kívánatos. Bódis Ferenc kartárs a Képes Nyelvkönyv pozitívumairól szólt. Szerinte ennek a könyvnek eddig nem szenteltünk kellő figyelmet lapunkban, holott nagyon is új dologról van szó, és ezért ez kívánatos lenne. A könyv képeit faliképek formájában is meg kellene jelentetni. Kalúz Gyuláné kolléganő szerint a könyvhöz (Képes Nyelvkönyv) a szülők számára is kellene kiadni útmutatót, hogy odahaza segíthessenek gyermekeiknek a tanulásban. Csiba László földrajz szakos kolléga a földrajz órákon alkalmazható szemléltető rajzok jelentőségéről beszélt. Sok példát sorolt fel, amelyeket alkalmazni lehet és ajánlatos, és — véleménye szerint — ezekről a lap is írhatna. Horváth Imre tanító a nyelvtanításról beszélt. Szerinte egy állandó jellegű nyelvi rovatot kellene bevezetni a lapba, ami a szlovák és az idegen nyelvek tanításának problematikájával foglalkozni.

A felvetett kérdésekre a szerkesztő bizottság kimerítő választ adott. Dudás Kálmán, Berták Imre és Bauer Károly, a szerkesztő bizottság tagjai válaszoltak a differenciáltsággal kapcsolatos kérdésekre. Rámutattak arra, hogy helytelen már 11 éves korban választás elé állítani a gyermeket, hiszen a tanulási lendület némely gyermeknél csak 14—16 éves korban következik be. Ez elsősorban az olyan gyermekekre vonatkozik, akik otthonát a könyvhiány — Mózsi Ferenc szavaival élve — a „frigidaire“-kultúra jellemzi. E „kultúrát“ (ház — bútor — szőnyeg) követni fogja az igazi kultúra iránti igény. Meggyorsítani ezt az átmeneti időszakot, ez a mi feladatunk — és ez nem is kevés. Varsányi László az 1—5. osztály számára megjelenő gyakorló füzetekről tájékoztatta a megjelenteket.

Mózsi Ferenc felelős szerkesztő zárszavában kiemelte: ezernyi ötletet, javaslatot hallottunk, olyanokat, amelyeket a felszólaló kollégák már régebben megvalósítottak, alkalmaznak. Ez szép, de ne maradjunk meg ennél, lépjünk tovább. A sok szép ötletet, egyéni módszert írják le cikk formájában, küldjék be szerkesztőségünkbe, hogy azokat közkinccsé tehessük. Ha pedig valaki e bíztatás ellenére sem szánná el magát az írásra, elég ha gondolatát pár keresetlen mondattal papírra veti és elküldi szerkesztőségünk címére.

Végül felelős szerkesztőnk megköszönte a helybeli pedagógusoknak a szívélyes fogadtatást és annak a reményének adott kifejezést, hogy a találkozó mind a megjelent pedagógusok, mind pedig a szerkesztőség számára hasznos és eredményes volt.

Feljegyezte: EGRI FERENC