Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Bertók Imre: A magyar névutók szlovák megfelelői / Középiskoláink számára
beszédjét, azt láthatjuk, hogy azok gyakran tájszólásban beszélnek, nem ügyelnek a hangok időtartamának helyes visszaadására, gyakran nem különböztetik meg a zárt e-t, illetőleg a nyílt e-t. Gyakran az idegen eredetű szavakban affektáló ejtésmódot alkalmaznak, vannak akik a betűejtést követik olvasás közben stb. (Részletesen ezzel a problémával a Pedagógiai Intézet által kiadott módszertani levél foglalkozik, amelyet a magyar iskolák megkaptak.) Iskolalátogatásunk során gyakran tapasztaljuk, hogy bizonyos tipikus hibákra mint pl. a hadarás, a szóvégek elnyelése, rossz lélegzés, éneklés stb.... tanáraink felfigyelnek. Gyakran elhangzik az órán a figyelmeztetés: „Ne hadarj!“, „Beszélj értelmesen!“ stb.... de ez nem elég. Kövessük azoknak az iskoláknak a példáját, ahol időt találnak az órán a „Helyes magyar kiejtés“ magnószalagra rögzített útmutatásának a meghallgatására. Máshol (ez is bevált eljárás) a tanulók szöveget mondanak szalagra, és az osztályban visszahallgatják, elemzik egymás beszédjét. Ilyenkor hallja gyakran először a legtöbb tanuló, hogy hogyan is beszél tulajdonképpen. Ezért ennek az eljárásnak az önnevelésben van nagy szerepe, s nagyon ajánlatos a kiejtési verseny előkészítéséhez is. Miben látjuk a legsürgősebb teendőket? 1. Igényes tanári beszéd, melyhez nagy segítséget nyújthat a magnószalagra felvett előadások meghallgatása, megfigyeltetése. 2. Az olvasási készség gondozásának és fejlesztésének módszerei. 3. A tanterv több figyelmet szenteljen a helyes magyar kiejtés problémájának. 4. A kiejtési versenyekre iskoláinkban ne csak a verseny előkészítése idején, hanem minden tanítási órán készüljünk. 5. Ajánlatos lenne, ha a tanító és a tanárjelöltek a főiskolán, vagy az egyetemen szakjukra való tekintet nélkül beszédtechnikai kiképzésben részesülnének. A tudomány eredményeire támaszkodó, módszeres iskolai munka segítségével mindent el kell követnünk a helyes és szép kiejtés iskolai ápolása érdekében. Segítsenek, hogy így legyen! Középiskoláink számára A magyar névutók szlovák megfelelői BERTÓK IMRE A típusösszehasonlító nyelvvizsgálat célja: fényt deríteni arra, hogy az azonos nyelvtani funkciókat az egyik illetve a másik nyelv milyen formális eszközökkel fejezi ki. Vizsgálódásunk tárgya a magyar névutók és a nekik megfelelő szlovák szófajok összevetése. A névutónak mint szófaji kategóriának kimerítő meghatározása egyike a legnehezebbeknek. Maradéktalan meghatározásukra a magyar nyelv oly kiváló nyelvészei, mint Simonyi Zsigmond és Klemm Antal sem vállalkoztak. Képlé- kenységükre jellemző, hogy napjainkban is állandó áramlás, átcsapás van köztük és a határozószók, az igekötők, valamint a határozóragok között. Érdekes megfigyelni, hogy a nyelvi fejlődés, a mozgás, a kölcsönös áramlás az azonos funkciókat hasonló formális megoldással való kifejezés esetén milyen 273
