Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-04-01 / 8. szám - Az erkölcsi nevelés / Figyelő
a konkrét nevelőkörnyezettel való kapcsolat. Az iskolának még a többi társadalmi intézménynél is jobban kell respektálni a gyermekek érzelmi szükségleteit, mint ahogy már szokássá vált a gyermek alapvető anyagi szükségleteinek respektlálása. PEDAGÓGIAI SZEMLE A 14 éves tanulók erkölcsi, értékelési, ítélőképességét vizsgálja Nagy Jánosné disszertációs témaként. A folyóirat 1970-es évi 2. számában a munka egyik fázisát mutatja be. Kutatómunkája során a tanulók erkölcsi ítéleteit két vonatkozásban vizsgálja: először a tanulók ítéletként használt erkölcsi fogalmainak határait, terjedelmét, tehát a mennyiségi mutatókat tárja fel, másodszor az erkölcsi ítéletek tartalmát vizsgálta tíz erkölcsi fogalom alapján. Azokat, az erkölcsi magatartást jelölő fogalmakat választotta, amelyek szerepelnek a tanulók erkölcsi fogalomkincsében is, s a reformdokumentumokban (tanterv, nevelési terv) ezek: az állhatatosság, bátorság, becsületesség, elvhűség, igazságosság, kötelességtudás, önzetlenség, proletár szolidaritás, takarékosság, segítőkészség. A tanulói válaszok elemzése arra mutat, hogy a tanulók erkölcsi ítélete meglehetősen biztonságos. Jellemző, hogy sokat foglalkoznak a következményekkel: jár-e az erkölcsös magatartásáért dicséret? Érdemes-e jónak lenni? E következmény- szempontúság néhol az ítéletek tartalmának elszegényedéséhez vezethet, pl. az igazságosságnál csak a megtorló igazságosságra utalnak mint tapasztalatra (valamely csínytevésükért járó büntetést igazságosnak minősítik). Örvendetes, hogy adott fogalmaknál (állhatatosság, elvhűség) felismerik az esz-, meiség meghatározó voltát. Jó néhány fogalomnál találkozik a történelmi-társadalmi háttér felvázolásával, mint olyan tényezővel, amely meghatározza a tett erkölcsi- ségét. Hiányosság viszont a helyenként tapasztalható tartalmi egysíkúság (pl. bátor tettnek főképp az életmentést tartják), valamint a gyerekesség (bátor az, aki nem fél a sötétben). Ugyanebben a számban egy rendőrfőhadnagy tollából érdekes tanulmányt olvashatunk „A bűnözéshez vezető csavargás néhány problémája iskoláskorú gyermekeknél“ címmel. Az írás célja elsősorban a problémafelvetés, hogy a gyakorló pedagógusok figyelmét még jobban felkeltse. A csavargás forrása a veszélyeztetettség, vagyis a védettség érzésének, a belső biztonságérzés hiánya. A csavargási forma fogalmát így határozza meg: „A csavargás a kiskorú olyan közvetlenül pszichés, vagy esetleg organikus eredetű, általában ismétlődő kóros magatartásformája, mely a szőkébb szociális környezet károsító hatása révén súlyos feszültséggel terhelt konfliktushelyzetet hoz létre; ennek megoldása helyzetváltoztatásban, menekülésben nyilvánul meg, deliktumhoz vezethet, vagy azzal társulhat, de minden esetben érzelmi katasztrófát jelez, illetve ennek fokozódását eredményezi. A szerző foglalkozik a csavargás kritériumaival, valamint a csavargást kiváltó konfliktushelyzetek fő motiváló tényezőivel. VYCHOVÁVATEĽ Az engedelmesség igen fontos erkölcsi tulajdonság, amit már a kisiskolás korban szilárdan ki kell alakítanunk. Az engedelmesség alapja a nevelő parancsára való pozitív reagálás készsége. Ezt a lényeges készséget az általános iskola első osztályától kezdve rendszeresen fejlesztenünk kell. Az eredményre vezető munkamódszerek közül a szerző a gyermekek ún. probléma- megoldó feladatait emeli ki. Értéküket az adja, hogy gondolkodásra késztetik a gyermeket, tehát nem az ún. vak engedelmesség eszközei. Először megmagyarázzuk a gyermekeknek, hogyan teljesíthetik a kijelölt feladatot, milyen előnyük származik a feltételek teljesítéséből, ugyanis a kisiskolások jelentős mértékben utilitariszti- kusak. Szívesen tesznek eleget erkölcsi követelményeknek, végeznek el korukhoz mért feladatokat, ha ebből előnyük származik, dicséretben, jutalomban részesülnek. A problémamegoldó feladatot tehát mindig motiválni kell. A legmegfelelőbb motivációs eszköz a jó játék, a dramatizáló, a verseny stb. Az engedelmességre nevelés hathatós eszköze továbbá a különféle szolgálatok teljesítése. Rendszerint egy hétre vonatkoznak és egy tanulópár végzi, bár egyes pedagógusok azt ajánlják, hogy kezdetben ennél rövidebb időre vonatkozzék a megbízatás. A problémamegoldó feladatok teljesítésének elengedhetetlen alkotórésze a rendszeres ellenőrzés és a serkentő értékelés (K. Danáš: Vytváranie návyku poslušnosti, 1969—70, 9. sz.).
