Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-04-01 / 8. szám - M.F.: Két kérdés - két felelet / Középiskoláink számára
összefüggések, a paralellizmusok csak üresen kongó szavak. A kifejezettről kifejezés mikéntjének, a megjelenítésről a megjelenítés eszközeinek tisztázásával lehet az iskolai oktatásban is hiteleset mondani. Hiteleset a művészetek testvériségéről, a bemutatott történeti-esztétikai elemek funkcióiról, a tipizáláshoz szükséges eszközökről. Ügy véljük, hogy ezzel tarthatjuk majd távol magunkat a komplex művészeti oktatás során mind a korszellemből kiinduló túlzó dedukciótól, mind pedig a kizárólagos intuíciós értelmezéstől, de a különböző művészeti ágak valami egységes stílusjeggyé, a Stilwerk részévé való összemosásától is. A fejlődés útját gyorsabban járhatja meg, aki meglátja az előre mutató tendenciákat. A tananyag-robbanás az irodalom tananyagában szelektálásra kényszerít; a műközpontúságot teszi meg az irodalomtanítás domináló módszerévé; sürgeti a tantárgyi koncentráció már ma izgató kérdéseinek optimális kihasználását, s ezen keresztül felveti a komplex művészeti nevelés problémáját. A komplex művészeti nevelés távoli cél, de bizonyára ezek és ehhez hasonló apró kis garádicsok vezethetnek majd el az esztétikai nevelés Parnasszusára, az egyes korok embereszményének minél plasztikusabb bemutatásához. Irodalom A témához tartozó igen nagy szakiroda- lomból csak azokat a műveket soroljuk fel, amelyeket gondolatsorunk összeállítása során felhasználhatunk. Dr. Sziklai László: Oktatás és nevelés egysége a főiskolai irodalom tanításában (Szeged, 1968, Separatum) Ľr. Jozef Kresánek: Návrh estetickej výchovy na stredných školách (kézirat). Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez (Akadémiai Kiadó, 1968) Péczely László A modern irodalomtudomány néhány kérdése (Kortárs, 1970, 12) Hankiss Elemér: Az irodalmi kifejezés- formák lélektana (Akadémiai Kiadó, Budapest 1970) J. Handschin Ernst Kurt: Musikpsychológie (1930, Berlin) Két kérdés — két felelet Több olvasónk kérdezte, hogy a nyelvi iskolák Iskolai Közlönyben közölt óratervében miért jelölik a nyelveket első, második, harmadik sorszámmal. Tán az „anyanyelv“, „materinský jazyk“ szó használata „kiment a divatból“? A második kérdést R. M. pedagógus küldötte be Izsáről: Ki írta a „Gyermekünk elsős lesz“ c. könyvet, s miért nem tüntették fel a szerző nevét? Prágában, tehát a cseh iskolák viszonylatában ez a kérdés úgylátszik nem oly kényes. Az óraterv szerzői olyan nyelvi és iskolatípust akarnak megteremteni, amelyben több nyelven (cseh, angol, orosz, német) folyik a tanítás. Mi az ezzel kapcsolatos véleményünket többször és többhelyütt is kifejtettük — lásd pl. a Gyermekünk elsős lesz c. kiadványt (Blava, SPN, 1967, 30—35. old.), s hangsúlyoztuk, hogy más a küldetése egy nyelvi iskolának, s más a nemzetiségi iskola. Az anyanyelv definíciójában általában két kritérium található. A anyanyelv az a nyel/, (1) amelyen az ember a legjobban, legszívesebben beszél és gondolkodik, (2) s melyet gyermekkorában rendszerint szüleitől, nagyszüleitől, a szülőföldjén tanul meg (Üj Magyar Lexikon, Bpest, Akadémiai kiadó, 1959.132-ik old.). Egyes nemzetiségek (pl. Jugoszláviában, NDK-ban vagy akár hazánkban az ukránok) körében az említett meghatározás két feltétele nem egyezik. Ilyen 252
