Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1971-03-01 / 7. szám - Száraz Béla: Járásunk iskolái a számok tükrében

Örömmel kell megállapítani, hogy jelenleg kielégítő a magyar tannyelvű iskolák anyagi ellátottsága. Már csupán az a tény is, hogy húsz év leforgása alatt közel húsz iskola épült fel, modern és korszerű berendezéssel, arra enged következtetni, hogy fokozatosan ugyan, de végeredményben számottevően bővültek iskoláink. Új épületet kaptak az óvodások Mužlán, Gbel- cén, kilencéves alapiskolát pedig: Stre- kovon, Kamenínban, Svodínban, Gbel- cén, Dubníkon, Pozbán, Stúrovón, Mi- lanovcen, Dvoryn, Zemnén, valamint tanonciskolát Nővé Zámkyban, Dvoryn és Stúrovóban.

Az új iskolaépületek mellett igen szép iskolaudvarok és korszerű sportpályák épültek. A járás és egyben kerületünk büszkesége a Gbelcén és Stúrovón az iskolák melletti stadion, ahol a legigényesebb versenyeket is megrendezhetik.

Az új iskolák átadásával részben megszűnt a tanteremhiány. Tanulóifjúságunk nagy része csak délelőtti órákban látogatja a tanítást, délutáni szabad idejét pedig az iskolán kívüli tevékenységnek szentelheti.

Az új iskolaépületek mellett számos épületet tataroztatunk. Ezekben egyrészt az óvodákat helyeztük el: mint például Zemnén, Kamenínban, Mila- novcen és másutt; részben pedig iskolai és kulturális célokra (könyvtár, mozi, színház) használtuk fel.

Mindnyájan arra törekszünk, hogy a közeljövőben is bővüljön az új korszerű iskolák száma. így például Tvr- došovcén már megkezdték az új iskola építését. A következő új iskolaépületet Salkára tervezik. Bešeňovban svédházakkal pótolják a tanteremhiányt. Rúbaňban, Nové Zámkyban tanterem-hozzáépítéssel és korszerűsítéssel biztosítjuk a modern tanítás feltételeit.

Az óvodai épületek hiányát is részben svédházakkal pótoltuk, pl. Rúbaňban, Dvoryn. Közeljövőben Pozbán is átadják rendeltetésének az épületet.

Iskoláink költségvetése évről évre nő. 1955-ben 520 ezer koronát, 1965- ben már 1 millió 200 ezer koronát merítettek ki iskoláink. Ezen összegekhez hasonlóan nőtt a felszerelésre

és a segédeszközökre kiutalt pénzösz- szeg is. Míg 1960-ban 950 ezer koronát fordítottunk segédeszközökre, 1970-ben már 2 millió 500 ezer a tervezett összeg. Az említett összegek kimerítése nagyrészben visszatükröződik az iskolai szertárak segédeszközökkel való ellátottságában. Ma már nem hiányoznak a legmodernebb audovizuális segédeszközök sem, beleértve a nyelvi laboratóriumokat is, amelyek nagyobb eredmények elérését teszik lehetővé.

Kedvező változásokról számolhatunk be a tanítói lakások építése terén is. 1950-ben 22 lakásegység állt rendelkezésünkre, 1960-ban már 26 tanító lakott állami lakásban, és 1970-ben 36 a tanítói lakások száma. A lakásprobléma pozitív megoldását nagyrészt elősegíti az egyéni lakásépítés, valamint a szövetkezeti lakásépítkezési mozgalom. Az utóbbi időben stabilizációs kölcsönben részesül minden tanító, aki önsegéllyel építi családi házát.

Pedagógusaink nagy része jó lakás- viszonyokkal rendelkezik, ami a sikeres munka egyik feltétele.

Pedagógusaink az elmúlt húsz év alatt tevékenyen kivették részüket az iskolán kívüli munkából is. Sajnos, volt időszak, amikor egyes falvak vezetői tanítókhoz nem illő munkákkal is terhelték pedagógusainkat, ami természetesen a tanítás rovására ment.

Dicséretet érdemelnek azonban azok a tanítók, akik mindennapi oktató-nevelő munkájuk mellett nagy odaadással vettek részt a politikai és a nyilvános életben. Aktívan dolgoztak, funkciókat töltöttek be és töltenek be tömegszervezetekben. Hogy a sok közül csak néhányat említsek: Hegedűs Flórián a testnevelési szervezet kitüntetett tagja, Dobai Lajos a CSEMA- DOK megalakítása óta annak aktív dolgozója. Több mint 15 tanítónk tagja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának.

Említésre méltó a tanítók politikai aktivitása is. Funkciókat töltenek be a helyi pártszervezetben, mint például Péter József Dvoryn, Csókás Károly igazgató Bényben, Csicsai Alojz igazgatóhelyettes Stúrovóban és mások.