Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Az idegen nyelvek tanításának lélektani alapjai / Könyvekről
szerző az idegen nyelvek fonetikájának és grammatikájának lélektani alapjaival és az ezekből levont módszertani eszközökkel, munkaformákkal és megoldásokkal foglalkozik. — Amit a mi szlovák nyelvoktatási munkastílusunk és módszereinkre is alkotóan és következetesen át kellene vetítenünk (amit Bertók Imre központi tanfelügyelő elvtárs is érint az SzN 1969. novemberi számában!) és aminek Bel'ajev prof. is különleges figyelmet szentel könyvében: a tanulók idegen nyelvi kategorizálását. — A mindennapi szlovák oktatási praxis is bizonyítja ezt a típusok széles és változatos skáláján: a csaknem minden tantárgyból közepes- elégséges tanulóra ragad az idegen nyelv (főként annak lexikális része!) a nyelvtan minimális ismeretével —, a kitűnő tanuló kiváló grammatikai ismeretekkel, erősen korlátozott receptív és produktív lexikális bázissal, és csak bizonyos fokú reproduktív képességgel rendelkezik. — A tanulók altípusainak és átmeneti nyelvi kategóriáinak elemzése és értékelése külön tanulmányozás feladata lehet, érdekes és meglepő eredményeket, kiinduló megfigyeléseket hozhat. A könyv következő fejezete a hallási (auditív) és a kiejtési (artikulációs) dif- ferenciáció, diszkrimináció jellegzetes pszichológiai-fiziológiai folyamataival, sajátos és tipikus megjelenési formáikkal foglalkozik, és velük kapcsolatban a szerző meglepő és érdekes tudományos megfigyeléseket tesz. Az idegen nyelvek hangtanának, fonetikájának kapcsán kiemeli, hogy az egyszerű fonetikai-kiejtési gyakorlattól minél gyorsabban át kell térni az idegen nyelv hallás utáni felismerésére és az idegen nyelvi beszédre. — A nyelvtan oktatásának kapcsán a szerző nézete szerint nem a grammatikai ismeretek és szabályok teoretikus elsajátítását kell előtérbe helyezni, hanem nyelvtani szabályok bevésését és alkalmazni tudását magában az idegen nyelvi beszédben. — Ezzel összefüggésben mutat rá, hogy a legcélravezetőbb nyelv- oktatási módszer a tanulókkal állandóan gyakorolni a helyes idegennyelvi beszédet. Bel'ajev prof. részletesen elemzi a grammatikai és az idegen nyelvi gondolkodás közti kapcsolatot, miközben az elemzésből egyértelműen és határozottan levonja a didaktikai következtetést, hogy idegen nyelvet csak akkor sajátíthatunk el, ha gondolkodásunk és gondolatformáink is idegen nyelvűek. — És az idegen nyelvi gondolkodás az adott nyelv fonetikai, lexikai és grammatikai sajátosságainak állandó figyelembevételével érhető csak el. (Komparatív oktatási módszer, a nyelvi jelenségek és elemek konfrontálása.) Ennek a jelentősége emelkedő tendenciát mutat a különféle nyelvek grammatikai elemeinek összehasonlításánál. (Ebben az összefüggésben érinti a szerző a komparatív, összehasonlító oktatási módszer jelentőségét és aktualitását!) , A fejezet végén a.komplex nyelv- tanítás alapvető jelentőségére mutat rá a szerző. A könyv következő fejezete a fordítás felhasználásáról és érvényesítéséről beszél az idegen nyelvek oktatásának folyamatában. Hogy valaki helyesen fordítson, az gyakorlatilag két nyelv ismeretét feltételezi, miközben mindkét nyelvnek szerves kapcsolatban kell állnia az adott nyelven való gondolkodással. A szerző továbbá foglalkozik a fordítás folyamatának elméleti és gyakorlati kérdéseivel és funkciójával, ahol szintén rendkívül érdekes megfigyeléseket tesz és következtetéseket von le. Érinti a kétnyelvűség (bilingvizmus) problémáját is, amelyet úgy értékel, hogy a kétnyelvűség olyan emberi képességeken alapul, amelynek alapvető feltétele a két nyelven való gondolkodás. Összefoglalva a fordítás szerepéről tett megfigyeléseit és következtetéseit, Bel'ajev prof. megállapítja: a fordítás munkaformáit az idegen nyelvek oktatásában főként azzal a céllal kell alkalmazni, hogy elősegítse és fejlessze a tanulóknak azt a képességét, hogy ugyanazt a gondolatot két nyelven tudják kifejezni. Legfontosabb az a tény, hogy a tanulókat az idegen nyelv oktatása során olyan konkrét helyzetekbe vezessük be, olyan feltételeket és körülményeket teremtsünk a számukra, hogy az idegen nyelvi írásbeli, vagy beszélt megnyilatkozást fordítás nélkül tudják észlelni és megérteni. Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy nem a nyelvtan, sem a fordítás, hanem az idegen nyelvi beszéd a determinativ tényező az idegen nyelv gyakorlati elsajátításában. A könyv következő fejezete az idegen nyelvek oktatásának modern módszereiről, formáiról és eszközeiről szól, ahol a szerző széles körű és alapos pszichológiai és pedagógiai látókörrel elemzi és fejtegeti a modern nyelvoktatási módszerek és formák előnyös és hátrányos alkalmazási és felhasználási lehetőségeit. Ismerteti a technikai segédeszközök, gramofon, magnetofon előnyeit, és pszichológiailag indokolja felhasználásuk hatékonyságának
