Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Németh Kálmán: Idegen nyelv tanítása hétéves kortól / Az alsótagozati nevelés életéből
Ill Mindezek a tények teljesen természeteseknek mondhatók. Nyilvánvaló, hogy a játékok „gépszalagjára“ tett szövegek csak a szituációkból eredő könnyebb átélést és megértést, a gyors és „fájdalommentes“ begyakorlást eredményezhetik. Azt a memorizáltsá- gi szintet, amelyet az amerikai ún. audio-lingvális módszer tart legkövetkezetesebben a nyelvtanulás első lépcsőinek. Az e módszert ismertető írásokban azonban, mint pl. Rivers könyvében (1988) sokszor és sokféleképpen olvashatjuk azt a figyelmeztetést, hogy a „dialógusok“ anyagának puszta megtanítása nem lehet cél. Ez a technika (mármint a kezdeti memorizálás) arra való, hogy ellássa a tanulókat (persze a tanárt is) a kommunikációhoz felhasználható kész nyelvi elemekkel. A tanárnak az a feladata, hogy megtanítsa a tanulókat ezeknek a nyelvi elemeknek az alkalmazására. Ennek elmulasztása a cél szem elől tévesztését jelentené, késése pedig, a túlgyakorlás, a felnőtteknél unalmat és türelmetlenséget, a gyermekeknél pedig (mivel itt a játék a vivőerő és azt sohasem unják meg) azt eredményezi, hogy a begyakorolt mondatok, a gondos, előzetes tudatosítás ellenére, a további ismétlések során mechanikussá válnak. Pszichológiailag jól magyarázható folyamattal van itt dolgunk. A sokszori eljátszás, mint az ismétlődő cselekvések általában, olyan tudati programok (modellek) kiépülésével járnak együtt, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy a külső és a belső mozgásokat automatizálják. A játék megtanulása közben tudatosított beszédtevékenység is automatizálódik. A tudatosítás az első időszakban, mint gyorsító tényező szerepel az automatizálás folyamatában, ha azonban lassan és fokozatosan kiderül az, hogy a beszélt anyagnak nincs más szerepe, mint hogy bizonyos külső mozgásoknak állandó kísérője legyen, akkor az ember, a gyermek csodálatos belső ökonómiája, a kezdeti tudatosságot, mint felesleges tényezőt kizárja és a kísérő szöveget a mechanikusság szintjére süllyeszti. Kétféle gyakorlati tennivaló következhet mindezekből. Először az, hogy a tudatosság szintjét az ismétlések során rendszeresen ápolnunk kell; másodszor pedig az, hogy meg kell találnunk a megfelelő időpontot és a megfelelő módozatokat arra, hogy a begyakorolt nyelvi anyagot, a játékok vonzásköréből kiszakítsuk és a produktívabb beszédtevékenység pályájára vezéreljük. Marek már idézett írása itt is jó szempontok forrása lehet: „Minthogy a gyermek a világot szenzomotóriku- san ragadja meg, ápolni kell a szóbeli jelek közvetlen összefüggéseit, a deno- tátumokkal és képekkel.“ „A tulajdonképpeni denotátum (dolog, tulajdonság, tevékenység, tény) pótléka a kép.“ A kép azonban nemcsak pótlék. Képek intenzív alkalmazásával kitágulnak azok a lehetőségek, amelyekre a nyelv- tanítás érdekében szükségünk van, de amelyek az osztályteremben, a konkrét cselekvések során, mindig szűkeknek és nehezen előállíthatóknak bizonyulnak. A játékok bűvköréből való kilépés tehát a képek másfajta bűvkörébe, a tanítási gyakorlás számára pedig a képek szinte kimeríthetetlen lehetőségeibe való belépést jelenti. Szakadatlan kilépést és szakadatlan belépést. Állandó újrakezdést és állandó folytatást. A képek segítségével végzendő gyakorlati munkával kapcsolatban ezúttal •csak két szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Először arra, hogy habár kezdetben a beszélve már begyakorolt nyelvi elemek más síkon, a képek síkján való megjelenítése a cél, gondolnunk kell arra, hogy az út a képek' önállósága felé vezet. Másodszor pedig >arra, hogy a képekkel való operálás közbeni nyelvi tevékenységi formák ugyanúgy fejlődjenek a legegyszerűbbtől a komplikáltabbak felé, mint amilyen fejlődés van, illetve lesz az egyszerű képektől az összetettebb, a kis és nagy szituációkat ábrázoló komplex képekig, illetve képsorokig. Mindezek után arra az alapkérdésre, hogy lehetséges-e a 2. osztályban elkezdeni az idegen nyelvoktatást, talán felesleges is válaszolnom. Nyilvánvaló, hogy semmi elvi akadálya nincs. Sőt, érdemes megpróbálni. NÉMETH KÄLMÄN
