Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-11-01 / 3. szám - Rácz Olivér: Célunk: tenni, amit kell, smég ennél is sokkalta többet
RÄCZ OLIVÉR a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatásügyi miniszterhelyettese Célunk: tenni, amit keli, $ még ennél is sokkalta többet 1918. januárjában születtem, születésem éve tehát egybeesik a köztársaság megalakulásának esztendejével. Sajnos, én vagyok az idősebb. Mégis, mivel egy ország életében egy félévszázad nagyon rövid idő, a közös születési év számomra is lehetőségét nyújtja annak, hogy fiatalnak erezzem magam, s ne távolodjan el túlságosan az ifjúságtól, a mai fiataloktól. Főiskolai tanulmányaimat Pozsonyban és Szegeden folytattam, tanári pályám kezdetét azonban meglehetősen brutálisan szakították félbe az emberiség és emberiesség csődjének 1938—45 között elviharzott évei. Katedra és osztálykönyv helyett puskát, szuronyt és karpaszmányt kaptam: egyiknek sem vettem különösebb hasznát (a karpaszmányt később rideg és egyöntetű megfontolások eredményeképpen visszavették, a puskát meghagyták, de a töltényeket óvatosságból kiszedték belőle. Fölösleges volt: a puska nem a benne lapuló tölténytől válik fegyverré.) A háború utolsó két esztendejét különböző büntetőtáborokban töltöttem; az utolsó félévet a sors iróniája folytán az ún. Nemzetiségi Gyűjtőszázadnál: a fedőnév alatt a frontokról visszavont és lefegyverzett szlovák, ukrá- ruszin, román és dél-szláv nemzetiségű „honvédségi egyének“ büntetőtábora rejlett. így tehát a hont már akkor is nemzetiségi pozíciókból védtem — egyedüli magyar a népek háborgó táborában. 1946 óta újítottam fel kamaszkoromból származó frigyemet az irodalommal. írtam: rádiójátékokat, pedagógiai cikkeket, tanulmányokat, könyvismertetéseket, meséskönyveket, regényeket, verseket, elbeszéléseket, műfordításokat, mindent. Őszintén bevallom, az irodalom az első számú szerelem: talán ezért lettem hozzá annyiszor hűtlen. 1949-ben kerültem vissza a pedagógia berkeibe, eleinte a Pozsonyi Pe67
