Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Folyóiratszemle óvónőink számára / Óvodai nevelés
Iáit játékok hatékonysága nagyobb, mint a gyermekek spontán szerepjátékáé. A vizsgálatokból többek közt ezeket a következtetéseket vonhatjuk le: 1. Az óvodás gyermek érdeklődése és a jelenségekkel való aktív foglalkozás lehetősége nagyobb motiváló erő, mint a feladatként kapott felszólítás, sőt nagyobb erő a becsvágynál, a „kitűnni akarás“- nál is. 2. Ha a gyermek érdeklődését és tevékenységét az óvónő tervszerűen irányítja, a közvetített ismeretek elemzésére, lényeges jegyeinek a meglátására kötött foglalkozás nélkül is elvezetheti a gyermekeket. 3. Nagycsoportos óvodásoknál — ha nem is mindegyiknél — már megfigyelhető az еёУ~еёУ tárgyba való huzamosabb elme- rülés képessége. 4. A gyermek játéka — ha ez egészében felbecsülhetetlen értékű is a gyermek ismereteinek és készségeinek a fejlesztésében — egy-egy jelenség lényeglátó megismertetésére csak tervszerű irányítás mellett alkalmas. Amilyen elengedhetetlen a gyermek megismerésében az érdeklődéstől vezetett tevékenység, olyan elengedhetetlen a pedagógus irányító, rögzítő szava. (Hermann Alice: Az óvodai oktatás didaktikájához: a motiváció. Pedagógiai Szemle 1969, 7—8. sz., 581—593. o.) A 3—7 éves korú gyermek a kategorizálás (osztályokba sorolás) terén igen nagy fejlődésen megy keresztül. A véletlenszerű és ösztönös csoportosítás, illetve képekkel történő öncélú manipulálás fokáról eljut a céltudatos osztályozásig. Képessé válik kritériumok kijelölésére, ezeknek alárendeli teljesítményét. A kijelölt kritériumok minősége az életkorai együtt változik, attól függően, hogy mennyire pontosan és alaposan működnek a kate- gorizálási folyamatba bekapcsolódó egyes értelmi műveletek — az analízis, a szintézis, az elvonás, az összehasonlítás és az általánosítás. A háromévesre gyermekre jellemző, hogy meglehetősen ritkán kíséri szóval osztályozó műveleteit. Ebben a korban nagy csoportot képeznek a sztereotip jellegű feleletek, megindoklások (mint pl. „azért“, „mert így akarom“ stb.j. Nem a funkcionális megegyezésre, hanem szinte kizárólagosan a térbeli elhelyezkedés közeli voltára hivatkoznak. A négyéves gyermek már jóval többet beszél az egyes műveletekről, emelkedik az argumentációk fajtáinak is a száma. Megsokszorozódnak a tárgyak térbeli rokonságára hivatkozó feleletek, minőségi fejlődésével ez az argumentációfajta a legjellemzőbb a négyéves gyermekre (pl. az az asztalt és a fazekat egy csoportba sorolja, mert mindkettő „a konyhában van“, a ló a villamoshoz és az autóhoz kerül, mert az mind „az utcán jár“. Míg az 5 és 6 éves gyermekek csoportjában jelentős és sokoldalú fejlődés található, a hétéveseknél aránylag nem vehető észre lényeges minőségi változás, kivéve az általános szimbólumok alkotására való fokozott ráirányulást. (B. Klindová: O niektorých osobitostiach triedenia predmetov u detí od 3 do 7 rokov. Jednotná škola, 1969, 1. sz., 46— 59. o.) A játék a gyermek életében az iskolába lépés időpontjáig uralkodó tevékenységi forma. Ezért szükséges a játék és az iskolai munka, a tanulás közt fokozatos átmenetet alkalmazni, hogy a fejlődésbeli zavarokat, töréseket elkerülhessük. Az alsó tagozaton különösen fontos ak- tívizálási eszköz az ismeretszerzésben a játékosság alkalmazása. Helyes alkalmazása kielégíti a gyermek meglevő mozgásszükségletét, működteti a tanuló reproduktív és alkotó képzeletét. A játékos „beleélés“ a felső tagozaton is elősegíti az aktív fegyelem biztosítását. Ennek egyik eredményes megoldási módja, ha a tanítási óra elején külön bevezető beszélgetést iktatunk be. Pl. az első osztályban az olvasás-írási órán az olvasmányban szereplők hangjának, mozgásának az utánzásával a gyermek mozgásigényének a kielégítésén kívül lehetővé válik a tanulók belépése a témakörbe. Az appliká- ciós képek alkalmazásával pedig felkelthetjük az érdeklődésüket, fokozhatjuk képzeletük működését. A játékosság megteremtésének főleg a felső tagozaton alkalmazható módja a „szellemi totó“, a játékos versengések. A szerző pedagógiai kísérlettel próbálta feltárni, meghatározni a játékosság hatásait. Ugyanabban az iskolában az azonos tantervi anyagot az osztályok egy részében játékosan, a párhuzamos kontroll osztályokban pedig a játékos, vetélkedő jelleg elhagyásával tanította a nevelő. Többek között a következő általánosan érvényes összefüggéseket állapította meg: A játékosság egyaránt serkentő tényezőként hat a fiúk és a lányok iskolai munkájára. A játékos és nem játékos órák folyamán a tanulók helyes feleleteinek, ezek összefüggéseinek mennyiségét és minőségét vizsgálva 15—24 százalékos eltérést találunk a játékos órák javára. Nemcsak az alsó tagozaton, hanem a 10—14 évesek oktatása során is szükség van játékos elemek alkalmazására — persze 62
