Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Dukon József: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara
A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara DUKON JÓZSEF központi tanfelügyelő, a CsMTKÉ vezetője A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara 1964. november 27-én alakult meg. Az énekkar megalakulását szükségessé tette az énekkari mozgalom hanyatló irányzata, valamint a csehszlovákiai magyar pedagógusok dalkultúra iránti vágya. Az énekkar munkájának célja az elmúlt időszakban az volt, hogy ösztönzően hasson a vidékeken működő iskolai énekkarok és felnőtt énekkarok műsorpolitikájára, _a kellő színvonalra emelje elsősorban a tagokat, majd a karvezetőket, akik részt vesznek az énekkar munkájában és nem utolsósorban színvonalasabbá tegye iskoláinkban a zenei nevelést. A Népművelési Intézet (dr. Koczka István, a CSEMADOK KB (főleg Gyurcsó István) és az Iskolai Megbízotti Hivatal nemzetiségi osztálya (Mózsi Ferenc) által szorgalmazott szervezés meghozta eredményét. A tagság lelkes hozzáállásával kitartó, szorgalmas és áldozatkész munkát fejtett ki az énekkar. Az énekkar tagjai büszkék arra, hogy nemzetiségi életünkben a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége felkarolta és támogatta azt a nemes törekvést, amit pedagógusaink a csehszlovákiai magyarság kulturális tömegmozgalmi munkájának érdekében óhajtanak kifejteni. A CsMTKÉ minden tagja tudatában volt annak, hogy a művészet a nevelés egyik eszköze és ezzel a népművészeti munkával hatékonyan segítségére lehet a csehszlovákiai magyar nép érdekeinek, a dalkultúra és a kórusének fejlődésének. Az énekkar tagjai énekkarokat szerveznek és áldozatkész kulturális munkát fejtenek ki mind az iskolában, mind az iskolán kívül. Amikor megfogalmazzuk az énekkar célját és küldetését, figyelembe kell vennünk, hogy a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom egyrészt a CSEMADOK helyi szervezettel, másrészt az iskolák mellett bontakozik ki. Vagyis a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara egyrészt mint aktív CSEMADOK-ta- gokból, másrészt pedagógusokból álló együttes, komoly művészi-népnevelő hatással lehet mind a CSEMADOK keretében, mind az iskolákon működő énekkarokra és ezen túlmenően az iskolai zenei nevelésre. Működésének ötödik évében a kórust az összetartó erő és a művészi igényesség jellemzi. Ezzel az összetartó kollektív erővel és az egyre fokozódó művészi igényességgel, valamint a lankadatlan szorgalommal az énekkar tagjai bebizonyították, hogy méltók az előlegezett bizalomra, elismerésre. Az alig öt éve alakult együttes, melynek repertoárját már több mint 70 kórusmű képezi, fellépett többek között Dél-Szlová- kia számos magyar lakta falujában és városában a körzeti országos dal- és táncünnepélyeken, az országos énekkari fesztiválon, valamint a komáromi Jókai Napokon. Rendezett közös hangversenyt énekkarokkal, a Szlovák Tanítók Énekkarával, s többször szerepelt külföldön. Az 1966-os évben az NDK-ban, az 1967-es évben pedig Lengyelországban járt. Mindkét alkalommal több bemutatót tartott. A fellépések csak egy részét képezik annak a munkának, melyet a tagság végez. Az együttes tevékenységének másik része abból áll, hogy a tagok gazdag elméleti és gyakorlati oktatást kapnak, közben munkahelyükön iskolai kórust szerveznek és vezetnek, szakmai segítséget nyújtanak a vidékükön dolgozó iskolai, valamint CSEMADOK énekkaroknak és vezetőiknek. Az az erkölcsi segítség, melyet az énekkar a csehszlovákiai magyar kórusmozgalomnak nyújt, egyelőre felmérhetetlen. Azt azonban már bátran leszögezhetjük, hogy úgy él a köztudatban, mint kulturális életünk egyik legerősebb bázisa. Az énekkar az 1968-as évben Debrecenben részt vett a Bartók Béla III. nemzetközi kórusfesztiválon. A CsMTKÉ ebben az erős mezőnyben is helytállt és újabb sikerrel öregbítette hírnevét. Debrecenben az ötnapos ünnepség keretében összesen 16 kórus mutatkozott be. Kiváló magyar karok, valamint Európa legjobb kórusai léptek fel. A magyarországi, szovjetunióbeli, lengyelországi, olaszországi, bulgáriai és svájci szakemberekből álló zsűri énekkarunk teljesítményét második díjjal, ezüstkoszorúval jutalmazta. A debreceni Bartók Béla III. nemzetközi kórusfesztiválon elért ezüstkoszorú egyben kötelezi az énekkar tagjait, hogy lelkes munkájukkal, odaadásukkal továbbra is bizonyítsák azt, hogy a Debrecenben elért eredmény megérdemelt, és a jövőbeni erőpró45
