Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: Így értékeljük mi…
A lap cikkeihez, tanulmányaihoz, híreihez, könyvrecenzióihoz a szerkesztő bizottság tagjai a következő megjegyzéseket fűzték: A terveink összeállításában, a tanítási óráinkon ne vigyük túlzásba a múlt és a jelen minduntalan összehasonlítását, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a tanulóifjúság előtt ez ismeretlen, nincsen erre vonatkozóan élményanyaga, nem állt testközelben a bajokkal, a gondokkal és a rettegésekkel. A mai fiatalokat az érdekli, hogy a szocializmus eszméi mennyire realizálhatók a jelenben, milyen az összhang az elmélet és a gyakorlat között, mennyire hitelt állók az elhangzott szavak és a felmutatható tények. A fiatalok nagyobbára társadalmi igényeiket a szocializmus lehetőségeihez, nem pedig a múlthoz szabják. Az igazgatókat és az osztályfőnököket még arra kell figyelmeztetni, hogy kerüljék mind a hazai közvetlen jobboldali, mind a magyarországi közvetett baloldali pedagógiai eltorzulásokat, amelyek itt-ott a hazai és a magyarországi szaklapokban és pedagógiai művekben nyomdafestéket látnak. Induljanak ki speciális helyzetükből, támaszkodjanak a haladó hazai hagyományokra és jelenlegi pozitívumokra, s vegyék át csak azt, ami a mi viszonyainkra aktuális, gyümölcsöző, kedvező és előre mutató. A lapban közzétett cikkeket, tanulmányokat használják fel alkotó módon, ne mechanikusan alkalmazzák ott, ahol a viszonyok, lehetőségek, körülmények mások, mert az irreális, át nem gondolt feladatok nem vihetik előre munkájukat. A differenciálás problémája nem új, hisz belső differenciálást minden pedagógus végez. A külső differenciálás kérdése pedig még nem lezárt ügy. Előnyeivel szemben felhozzák érezhető hátrányait is. Ma már mind a pedagógusok, mind a szülők ellenzik az erőszakolt, formális jegyekre épülő külső differenciálás tömeges bevezetését. Az 1966-os Tanítói Évkönyv kellő útmutatást nyújt az alapiskolai differenciált oktatásról. Az írásbeli felmérések ne foglaljanak el központi helyet a tanulók tudásszintjének felmérésében. Sok igazgató szinte ezekkel ijesztgeti a beosztottjait. A statisztikai kimutatások nem minden esetben és nem minden tantárgyban precíz vetületei az iskolai oktató-nevelő munkának. Gondoljunk arra a csupa szív pedagógusra, akinek önhibáján kívül alacsony tudásszintű osztályt adnak, ahol a tanulás iránt közömbös, fegyelmezetlen, nehéz szociális körülmények között élő családok gyermekei verődnek össze. Mi a pedagógust nem értékelhetjük le csupán csak a- zért, mert az írásbeli felmérés eredménye mélyen az átlagon aluli, hiszen az eredmények nemcsak tőle, hanem a tanulóktól is függnek. A számtantanítás módszertanát illetően felhívjuk a pedagógusok figyelmét, hogy Pcsolko óta modernabb módszertanok is napvilágot láttak. Pl. a Lečko—Foltin Metodika počtov c. mű. S már találkozunk olyan matematikai módszertani tanulmányokkal, amelyek a halmazelmélet alapfokú áttételes tanítását javasolják az alsófokon, sőt Angliában már az óvodában. Az osztatlan és kevesebb osztályú iskolákkal kapcsolatban ne ringassuk magunkat oly illúziókban, hogy a jövőben nem törekszünk ezek összpontosítására, körzetesítésére, persze csak ott, ahol erre lehetőségek nyílnak. Ezzel semmi esetre sem kisebbítjük ennek az iskolai típusnak elvi-
