Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-10-01 / 2. szám - Deme László: Az iskolai nyelvművelés alapjai

nylevi rendszer részeit és abszolút értékeit; a helyesírásban alaki kifejeződésüket, a stilisztikában helyi értékeik kérdését. Az elemzés segítségével analitikusan behatoltunk a gondolatba, egymással összefüggő részeire bontottuk. A fogalmazás tanításakor mindezeknek a fordítottját kell végigműveltetnünk. De egy jelentős különbséggel: hogy már nem kész nyelvi művekben keressük a gondolatot, és ítéljük meg a hordozására szolgáló nyelvi formát; hanem kész gondolatnak keresünk — bár ugyanazon érték- és értékelési rendszer segítségével — kifejező formát, nyelvi burkot; tehát feladatunk nem a válogatás minősítése, hanem maga a válogatás és összeillesztés.

S így derül ki, hogy az analízis (az elemzés) meg a nyelvi produkció (a fogalmazás) között volna még egy jó összekötő láncszem, amit bizony kevéssé szoktunk figyelemre méltatni: az értő reprodukció, azaz a helyes, az elemzésre épülő felolvastatás. Amikor a helyes kiejtésre nevelést propagáljuk, tulajdonképpen ezt az — oktatási munkákban eléggé berozsdált — láncszemet kívánjuk kifényesítve a helyére iktatni. A helyes kiejtés kérdéseinek ugyanis nem a hangképzés áll a központjában (s még kevésbé a színészies hangorgánum), mint sokan gondolják. Sokkal inkább a mondatfonetikai eszközökkel: hangsúly- lyal, hanglejtéssel, szünetekkel és beszédtempóval való helyes operálás. Részletekben itt nem bocsátkoznék. Annyit azonban el kell mondanom: az értelmes és értelmező felolvasás (vagy elmondás) nem alapulhat másra, mint a készen kapott szövegnek gondos, elemző előkészítésére. És sok jó szövegnek értelmes és elemző el- és felolvasása hozzásegít bennünket saját fogalmazásunk megjavításához is. Hiszen á logikusan kifejtett gondolatok tömegének logikus felfejtésével juthatunk el a jó reprodukálás fokáig; úgy elsajátítva a szöveget, hogy szinte sajátunkként tudjuk visszaadni. S ez agyunkban és reflexeinkben olyan beidegzési rendszert teremt, amely később a nyelvi produkcióban, saját fogalmazásunk során is működésbe lép.

Tudom persze: sokkal könnyebb

mindezt elméletben végigfejteni, mint a gyakorlatban végigcsinálni. De az lebegjen a szemünk előtt: az iskola nyelvi nevelő munkájának — épp nemzetiségi körülmények között — nem pusztán kiegészítenie kell azt, ami a tanulókat körülvevő „nyelvi légkörben“ van, s nem is csupán arra előkészítenie őket, hogy a „nyelvi közéletbe“ léphessenek. Ez a nemzeti iskolák szerencsés privilégiuma. A nemzetiségi iskolára ennél jóval nagyobb feladat hárul: pótolnia kell azt, ami a saját kis társadalmának „nyelvi légkörében“ épp hogy nincsen, és ellensúlyozni sok mindent abból, ami benne nem kívánatosán van. S más oldalon: előre meg kell adnia tanulóinak azt is, amit a nem anyanyelven folyó „nyelvi közélet“ nem ad meg nekik később. — A nemzeti iskolákban a tanulók nyelvi nevelése tulajdonképpen csak megalapozódik; a nemzetiségiekben lényegében befejeződik. S ha számításba vesszük azt, hogy a nyelvi nevelés, logikai nevelés, gondolkodásra nevelés is, akkor ráébredünk arra az óriási feladatra és felelősségre, amely a nemzetiségi iskolákra az állampolgárokkal — s rajtuk keresztül az állammal — szemben hárul.

4. Látszólag épp a címben jelzett kérdésről esett itt a legkevesebb szó: az iskolai nyelvművelésről. Pedig lényegében csak arról. Hiszen — mint kiderült — nemzetiségi helyzetben az iskola az, amely a korlátozott terjedelmű és hatókörű „nyelvi közéletnek“ az egyéni — s ezen keresztül a „mikrotársadalmi“ — gondolkodás fejlődésére ható következményeit jó munkájával ellensúlyozhatja; vagy hiányosságaival elmélyítheti, esetleg épp meg is tetézheti.

Az iskolai nyelvművelés tehát nem afféle tantárgy; de nem is valami külön „programszám“, valami kiemelt és elkülönített tevékenység. Persze nem árt felfedni, tudatosítani és kellő eréllyel javítani azokat a sajátos nyelvhasználati problémákat, hibákat, amelyek az iskolai életben előtűnnek. Csak azt ne higgyük, hogy az iskola nyelvművelő feladata ebben kimerül! Korántsem; ez csak egy nagyon kis