Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-06-01 / 10. szám - Szlovákiai Magyar Diáknapok

Szlovákiai Magyar Diáknapok (Érsekújvár, 1970. április 24—26) Ez a rendezvény, melyet a Szlová­kiai Szocialista Ifjúsági Szövetség, valamint az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériumának Nemzetiségi Iskolák főosztálya rendezett, első a maga ne­mében. Célja tulajdonképpen felújíta­ni az annak idején Komáromban rendezett Országos Szavalóversenyek hagyományát. Igazi jelentősége, hogy tömegeket mozgat meg, hiszen az ün­nepi keretek közt megrendezett osz­tályversenyek, az egész iskola illetve a járási kör szavalóversenyének győz­tesei kerülnek Érsekújvárra. Igazi je­lentősége tehát talán nem is az or­szágos csúcstalálkozónak, hanem a szépen zengő magyar szó minden is­kolában, a szülőkkel közösen megren­dezett lélekemelő ünnepségeinek van — ha majd ezt minden pedagógus megérti. .. A diáknap jól szervezett, nagyszerű akció volt. A szavalok — főleg az alap­iskolák tanulói — jelentős fejlődésről tettek tanúságot, s ezt jóleső érzés konstatálni. Az értékelésre lapunk még visszatér. A Szlovákiai Magyar Diáknapokat 1970. április 26-án ünnepi akadémia zárta le. Ez volt az ünnepség kicsúcso- sodása. Kulcsár Tibor a Pozsonyi Gimnázium tanára vezette az ülést. Az ünnepi szó­nok Mózsi Ferenc, főosztály-vezető volt. A díjkiosztás után Dráfi József, az Érsekújvári Nemzeti Bizottság alelnö- ke megkoszorúzta a Czuczor szobrot. Az alábbiakban Mózsi Ferenc beszé­déből közlünk néhány gondolatot: Nekem jutott az a megtisztelő fel­adat, hogy — a Szlovákiai Magyar Diáknapok egyik záróakkordjaként — megemlékezzem a forradalom gya­korlatának és elméletének egyik leg­nagyobb bajnokáról, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójá­ról. Egy emberóriás ezerarcú munkás­ságáról való hódolatteli megemlékezés nem lehet teljes, ezért hadd ragadjuk ki csak azokat a lenini gondolatokat, melyek a mi számunkra — a csehszlo­vákiai magyarság számára — különö­sen értékesek. Lenin a szocializmus építése folya­matában a nemzetek és a nemzetisé­gek egyenjogú viszonyának kialakítá­sát, a gazdasági, politikai és kulturális különbségek kiegyenlítését, a nemzeti kultúrák szocialista tartalmának fej­lesztését — a közeledést, a proletár internacionalizmus és a szocialista ha- zafiság szellemében való teljesebb em­berré nevelés szükségét is látta. Hang­súlyozta egyben a nacionalista előíté­letek és a csökevények leküzdésének jelentőségét, miközben megkülönböz­tette a nagyobb és a kisebb nemzetek, nemzetiségek nacionalizmusát. Tisztá­ban volt azzal, hogy a nemzetek közti ellenszenv gyorsan nem szüntethető meg. A szocialista államiság kérdésé­ről sokszor írt V. I. Lenin, és több írás­ban is kifejti, hogy a nemzetek és a kisebbségek viszonya szabályozásában mi a funkciója a szocialista jognak. Ennek szellemében alakult a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság 1939-ben föderatív csehszlovák szocialista ál­lammá, és az alkotmánytörvénnyel jo­gilag is rendezte a nemzeti kisebbsé­gek helyzetét. Lenin élesen szembehelyezkedett az­zal, hogy a kisebbségi kérdést leszű­kítsék csupán a kultúra és a nyelv kér­désére — s ennek legfrappánsabb esz­közére — a nemzetiségi iskolapoltiká- ra, mert ez — s ezt láthattuk 1968-ban — törvényszerűen nacionalizmust szül. Lenin a nemzetet elsősorban gazdaság- politikai egységként, nemzeti-politikai közösségként értelmezi — és a kisebb­ségi kérdés elemzésekor is minden eb­ből indul ki. A lenini örökséggel — el­mondhatjuk, hogy hazánkban általá­ban jól sáfárkodtunk, még akkor is, ha kénytelenek vagyunk konstatálni: 1968-ban a nagy zene-bonát csapó jobboldali-opportunistáknak és nacio­nalistáknak sikerült alaposan felduz­zasztani a nacionalizmus hullámait. Az áhalunk hangoztatottak szinte állan­296

Next

/
Oldalképek
Tartalom