Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 8. szám - Hofer Lajos: Néhány szó az érettségi vizsgák beosztásáról
Nehány szó az érettségi vizsgák beosztásáról Dr. HOFER LAJOS Ped. Fakultás, Nyitra Az utóbbi 15 év folyamán többféle kísérletet tettek a szóbeli érettségi vizsgák minél eredményesebb beosztása céljából. Érvényben volt az ún. klasszikus beosztás, amikor délelőtt 4, esetleg 5, délután pedig 3 tanuló vizsgázott minden érettségi tantárgyból. Utána értékelő konferenciát tartottak, az eredményt délelőtt is, délután is kihirdették. Ennél a beosztásnál a két konferencia felesleges időpocsékolás volt. Ezenkívül alkalmaztak olyan érettségi beosztást is, amikor minden jelölt egy-egy tantárgyból levizsgázott, azután folytatták a másik, majd a harmadik és negyedik tantárggyal. Szerintem ez a beosztás volt pszichológiai és pedagógiai szempontból a legrosszabb, mert legalább 3—4 napig állandó ideg- feszültségben tartotta az érettségizőket. Ez pedig annyit jelent, hogy ha a jelölt az első napon esetleg 5 órát tudott aludni, akkor a harmadik napon már talán csak 2 órát. Ez mindenképpen helytelen megoldás volt. Ezenkívül ez a mód a vizsgáztató szempontjából is előnytelen, hiszen naponként néha harminc, sőt több tanulót is kellett vizsgáztatnia. Semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy a 18—19 éves tanulóifjúság első igazi erőpróbája az érettségi vizsga, éppen azért fontos, hogy a pszichológiai és pedagógiai elveket tartsuk be, hogy a vizsgáztatók lelki kiegyensúlyozottsága minél jobb legyen. A tanulók általában az érettségire sokat tanulnak, sokszor helytelenül — éjjel is. — Ezt a tényt a tanároknak, osztályfőnököknek, szülőknek egyaránt tekintetbe kell venniük, és a tanulókat lehetőleg helyesen kell irányítaniuk. Különben a tanulók a vizsgán nem nyújtják azt, amire egyébként képesek lennének, mert idegrendszerük kimerült. A tanulók fáradtságán kívül tekintetbe kell venni idegességüket és lámpalázukat. Ezeket a pszichikai körülményeket figyelembe véve az érettségi bizottságban levő tanároknak valamint az osztályfőnököknek mindent el kell követniük, hogy ezeket a gátló körülményeket kiküszöböljék. Igen fontos, hogy az érettségi bizottság elnökének személyét ne „Caesarnak“ tüntessük fel. Ezenkívül okvetlenül fontos, hogy tanítsák meg a tanulókat logikusan, észszerűen és tervszerűen tanulni. Ha a fenti körülményeket mind szem előtt tartjuk, okvetlenül kedvezőbb lesz a szóbeli érettségi légköre, kevesebb lesz az ájult, hisztérikus jelenet. Tekintettel eddigi tapasztalataimra a következőket ajánlom: Hétnél több tanulót egy napon ne érettségiztessünk. Az első tantárgy után mind a jelöltek, mind a vizsgáztató bizottság tartson 20 perces tízórai szünetet. Ugyanis ha nem tartunk közös szünetet, akkor a jelölt a szünet alatt nyugtalan, mert mindig az jár az eszében, hogy mi történik bent a vizsgán. Ez után a szünet után folytatjuk a második tantárggyal, majd pedig legalább egy órás ebédszünetet tartunk. Ebéd után a harmadik tantárgy- gyal folytatjuk, utána következik 254
