Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Oláh György: A múlt iskolai évi matematikai olimiáról / Középiskoláink számára
C-kategória 1. Anton Černý 2—4. Eva Ambrošová 2—4. Viliam Cuperka 2—4. Jan Francii Említésre méltó tény, hogy egy tanulói kivéve (Viliam Čuperka C kategória] mind a Novohradská utcai Általános Középiskola tanulói. Az elért gyenge eredmények arra intenek, hogy a hibákat középiskolai matematika oktatásunk nem kielégítő színvonalában kell keresnünk, amely nem emelkedik olyan mértékben, mint ahogyan ezt a fokozott követelmények megkívánnák. Kevés az olyan ösztönző erő, amely előmozdítaná azt a törekvést, hogy minden iskolában érdemlegesen foglalkozzanak a legtehetségesebb tanulókkal. Nem ritkaság az olyan intézkedés sem, amely egyenesen károsan befolyásolja ezt a tevékenységet. Hivatalos részről alig kísérik figyelemmel, de erről nem is lehet szó, mivel ez idáig a magyar tannyelvű középiskolák számára nincs matematikai szakfelügyelő. Ahhoz, hogy ne csak szemlélői legyünk a kerületi matematikai olimpia versenyeinek, hanem aktív résztvevői, elsősorban az szükséges, hogy minden iskolában megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek alapvető fontosságúak a tehetséges tanulókkal való foglalkozás megszervezésében, ide tartoznak például a szakkörök, az egyéni foglalkozások, fogadóórák, matematikai előadások, lapversenyeken való részvétel stb. Aligha képezheti vita tárgyát az a tény, hogy minden iskolában vannak tehetségesek, akik lelkesednek azért a célért, hogy tudásukat elmélyítsék. Egyszer már tudomásul kellene vennünk, hogy ma már nem nevelhetünk polihisztorokat, mint ahogyan sokan szeretnék. Még azzal a kifogással sem élhetünk, hogy a versenyekről való távolmaradást a nyelv nehézségeire hárítsuk, mivel a matematikában nem szabad és nem is lehet csupán a nyelvi nehézségekre hivatkozni. El kell érnünk, hogy minden iskolából legalább 1—2 tanuló bekerüljön a II. körbe és esélyesként versenyezhessen! Azt a tényt, hogy több magyar középiskola nem hallat magáról, annak lehet tulajdonítani, hogy nem minden középiskola fogta fel teljes felelősségtudattal és komolysággal az olimpián való részvétel biztosításában ráháruló feladatokat. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy minden iskolában meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyeket a matematikában (de nemcsak a matematikában] a tehetséges tanulók igényelnek. Mint minden más tevékenységi területen, a képzőművészetben, a zenében, a sportban, a sakkban stb., így a matematikában sem lehet számottevő eredményt elérni kitartó, jól irányított erőfeszítés nélkül. Szükség van arra, hogy a tanulókban kialakuljanak és beidegződ- jenek azok a különleges munkamódszerek, amelyek pl. különböző azonosságok és egyenlőtlenségek igazolásában, a mértani helyek vagy szerkesztési feladatok megoldásához, és nem utolsósorban leírásához szükségesek. Hiba lenne arra hivatkozni, hogy az olimpia-példák magas szintűek. Semmilyen körülmények között sem szabad ennek a már hagyományokkal rendelkező akciónak a színvonalát csökkenteni. Már hagyománnyá vált, hogy a II. fordulóban doc. dr. Znám István 187
