Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-01-01 / 5. szám - Kelendi Gyuláné: A családi hatások szerepe az érzelmi nevelésben / Az alsótagozati nevelés életéből
élményeit hallgatják. Több alkalommal figyeltem meg, hogy a közösségben fegyelmezetlen, rendbontó gyerekek hogyan szelídülnek meg, milyen feszült érdeklődés tükröződik szemükben egy-egy ilyen történet elmondása alatt. A szülők többsége még könyv formában sem teremt kapcsolatot gyermeke és a mesék között. A 185 tanuló közül mindössze 23 említette meg, hogy szüleitől rendszeresen kap (születés-, névnap, karácsony) könyvet. 37 pedig ilyen igényét a Szabó Ervin könyvtárban, illetve baráti köre útján elégíti ki. Nem sokkal differenciáltabb a kép akkor sem, ha a családban folyó érzelmi nevelést a közös séták, kirándulások oldaláról közelítjük meg. A törés egyébként itt is a 10—14 éves kor alatt következik be, ahogy növekszik a gyerek, úgy maradnak el ezek a közös élmények. Nem tekinthetjük a séták közé iktatható eseménynek a praktikus, bevásárlási célokat szolgáló közös utakat, bár jellemző, hogy ezekre is sokáig igen élénken emlékeznek vissza a gyerekek. Az előbbi 185 tanuló közül ebben a kérdésben rendszeresen szokott a szülőkkel sétálni, kirándulni 17 ritkán szokott a szülőkkel sétálni, kirándulni 35 csak akkor sétálnak együtt, ha valahova mennek (pl. rokonokhoz látogatóba) 14 akkor, ha bevásárolni mennek 59 szüleivel nem szokott sétálni 60 Ritka a gyerekekkel beszélgető szülő is. A praktikus beszélgetések (Mi volt az iskolában? Feleltél-e?) általában rendszeresek, az azonban már csak elvétve fordul elő, hogy a szülők gyermekükkel életük" apróbb, cseprőbb gondjairól társalognának. Modern életük tükröződik abban, hogy elég sokan nyilatkoznak úgy, hogy a tv műsorról, egy-egy sportközvetítésről, filmről szoktak vitatkozni szüleikkel. Ezt nagyon pozitívan értékelik. A vasárnapi programról is beszámoltak a gyerekek mindkét szülővel együtt szervezett program 15 édesapával „ „ „ 6 édesanyával „ „ „ 11 testvérrel ,, „ „ 28 pajtásokkal „ „ „ 85 egyedül töltötte szabad idejét 40 Jelentős helyet tölt, illetve sokszor tölthetne be az érzelmi nevelésben a közös munka. Ez a tevékenység elsősorban a házi munkára szűkül le. Ebből a szempontból a fizikai dolgozó és kisiparos szülők gyermekei vannak kedvezőbb helyzetben. (A mezőgazdasági dolgozók gyermekeiről nem tudok szólni, mert a 185 gyerek között ilyen nem volt.) A fizikai dolgozók gyermekei sem mutatnak egységes képet, függvénye ez az apa szakterületének és annak, hogy otthon szívesen barkácsol-e. Azok a gyerekek, akik tanúi, aktív résztvevői voltak egy-egy ilyen munkának, büszkén számoltak be közös „alkotásukról“. Tapasztalataim és meggyőződésem alapján az ilyen adatok nagyon sok értékes útbaigazítást adnak mindennapi pedagógiai tevékenységünkhöz. Megfigyel^ tem pl., hogy a napközi otthonban csökken a tanulási idő, teljes odaadással készítik feladataikat a tanulók, ha tudják, hogy utána folytatom az elkezdett érdekes történetet, vagy együtt fúrunk, faragunk játékokat számukra. Lényeges, hogy végigélhessék a tervezéstől a megvalósulásig a munka minden fázisának örömét. Ha tudom, hogy melyik gyerekkel beszélgetnek ritkán odahaza, alkalmat keresek arra, hogy vele tervszerűen foglalkozzam. Alkalmasak erre a tanítás előtti, utáni percek, a kirándulások, a különböző egyéni megbízatások. A gyerekek úgy vélik, alkalomszerűek ezek a beszélgetések, csak a pedagógus tervezi meg előre, kinek, milyen „ürügy“ kapcsán biztosíthat lehetőséget arra, hogy beszélgetve fogalmazódjék meg a sok gyerekgond. Azoknak, akiknek olvasmányélményük fogyatékos, időnként és „véletlenül“
