Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-09-01 / 1. szám - Egri Ferenc: Még néhány szó a pedagógiai propagandáról

lás, s ezt teszik a sokoldalú ismeretekkel felvértezett, jó módszertani érzékkel bíró csehszlovákiai magyar pedagógusok. A csehszlovákiai magyar anyanyelvű gyermekek számára a szlovák nyelv elsajátítása

terén is a magyar tannyelvű iskolák nyújtják a legmegfelelőbb módon a biztos nyelvismeretet. Ez a bizonyítandó tézis — s ennek érdekében rendezzük az ilyen iskolai ünnepségeket.

Még néhány szó a pedagógiai propagandáról

EGRI FERENC tanár, Szene

Minden év januárjában beírjuk a gyermekeket az első évfolyamba. S a kérdés: magyarba vagy szlovákba? Természetesen oda, ahová a szülők meggyőződésük szerint gyermekük jövőjét jobban biztosítottnak látják. Hogy a magyar anyanyelvű szülőnél ez melyik iskola, az több dologtól függ, egyebek között attól is, hogy mennyire tudjuk meggyőzni a szülőket: gyermekük az anyanyelvén tudja a legteljesebben tehetségét kamatoztatni.

E cél érdekében jelentős munkát végzünk, és ennek ellenére azt látjuk, hogy még "ma is vannak magyar anyanyelvű szülők, akik gyermeküket szlovák nyelvű iskolába járatják.

Miért? A szerteágazó sokrétű okok mellett egyik jelentős ok szerintem a hiányos pedagógiai propaganda. A hiányt úgy értem, hogy a magyar gyermek szlovák iskolába való járatásának negatívumáról ugyan már számtalanszor írtunk, de mindannyiszor a magyar lapok hasábjain. És ez nem elegendő.

Ez ideig még egyetlen egyszer sem sikerült elérni — tudtom szerint —, hogy a szlovák lapok is foglalkozzanak e kérdéssel Komenský szellemében, az anyanyelvi oktatás általunk már sokszor leírt, elmondott jelentősége (pl. a Gyermekünk elsős lesz c. műben] értelmében.

Ismerek gyermekeiket szlovák iskolába járató szülőket, számtalanszor beszéltem velük tisztában vagyok gondolkodásmódjukkal. Ezek az emberek — tisztelet a kivételnek _ nem járatnak és nem is olvasnak magyar újságot, ahol

pedagógiai propagandáról is értesülhetnek. Ha pedig elviszi nekik az ember az újságot akkor egyszerűen kinevetnek: „Ezt a magyar újság írja, mert fél, hogy nem lesz majd, ki olvassa, te pedig félsz, hogy nem lesz kit tanítanod“.

Sajnos ez tipikus és elég gyakori példa. Egy kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy magyar nyelvű pedagógiai propagandánk fordított „eredményeket“ is szül. Ezt a negatív hatást küszöbölnénk ki teljes mértékben, és ezúttal az eddigieknél nagyobb eredményeket érnénk el, ha vezető pedagógiai egyéniségeink meggyőző és nyomós pedagógiai érveket tartalmazó írásaikat meg tudnánk jelentetni a szlovák lapok hasábjain, járási, kerületi és országos szinten, és itt módjukban lenne az anyanyelven való tanulás előnyeit hangoztatni.

Megfelelő hangnemben és túlkapások nélkül — a pedagógiai pszichológia tudományos érveivel élve — talán megvalósítható lenne e gondolat. Mindenkori nézetem szerint a szlovák iskolának sem lehet érdeke a magyar anyanyelvű tanulók összegyűjtése. Az elfogult és helytelen, csupán a mennyiséget tartó nézeteken túl kell, hogy előbb-utóbb a minőséget értékelő és előtérbe helyező nézetek kerüljenek túlsúlyba. Ha így nézünk majd a dolgokra, és velünk együtt a szlovák tanítási nyelvű iskolák felelős tényezői is, akkor a helyes felfogásnak győznie kell. Hiszen a magyar anyanyelvű tanulók azáltal, hogy a szlovák tanítási nyelvű iskolában nehezebben haladnak előre, lassítják a tananyag átvéte-