Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-11-01 / 3. szám - Kapás Ferenc: Tisztelt Szerkesztőség / Levelezőink írják. Válaszolunk levelezőinknek
Levelezőink írják Válaszolunk levelezőinknek TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az általános középiskolának gimnáziummá való „visszakeresztelése“ csak az első lépés ezen iskolák nagy konfliktusának a megoldásához. Az általános középiskola tekintélyét annak idején a központi hatóságok meggondolatlan és elhamarkodott reformjai rontották el. Hogy az iskolatípus visszanyerje régi vonzóerejét, a névváltozáson kívül egyéb komoly intézkedésekre is szükség lenne. Szerintem például ajánlatos lenne az összes állami és gazdasági szervekben felüvizsgálni a középkáderek részére fenntartott helyek jegyzékét (nomenklatúra funkčných miest], és elgonkodni azon, helyes-e, hogy a gimnáziumi végzettség továbbra sem szerepel ezekben a jegyzékekben mint egyenrangú és egyenjogú végzettség olyan helyek betöltésére, melyek nem követelnek meg különösebb specializációt. Élettapasztalatom, hogy az állami és a gazdasági életben sok oly funkció van, amelyet a gimnáziumban érettségizett éppoly jól el tud látni, mint pl. a gazdasági iskolát végzett tanuló. Azonban mind az egyiknek, mind a másiknak a munkahelyén sok olyan szakismeretet kell elsajátítania, amelyről az iskolában nem is hallott, s ha mégis, akkor is csak nagyon homályos fogalma van róla. Mi idősebbek tapasztalatból tudjuk, hogy valamikor pl. állami és közhivatalokban jól bevált módszer volt az érettségin kívül (sőt a főiskolai végzettségen kívül is] a szakvizsga letétele, melyre egy-két évi gyakorlat után és sokszor egy- vagy kétéves „házi“ szakiskola elvégzése után került sor. Annak idején jómagam is átmentem hasonló vizsgákon, s bár reálgimnáziumi érettségivel rendelkeztem, sem a vizsgák előtti években, sem pedig utánuk semmi hátrányom sem származott abból, hogy nem szakiskolával kerültem ki az életbe. Számtanból, fizikából, villamosságtanból, német, francia levelezésből a gimnáziumot végzetteknek volt bizonyos „előnyük“, a volt kereskedelmi akadémisták- nak pedig a kimondottan kereskedelmi tantárgyakból. Persze mindkét félnek olyan új anyagot kellett megemésztenie, amelyről a középiskolában nem is hallott. Őszintén megvallom, hogy a mai gyakorlatot figyelembe véve, gyermekeimet én sem mertem általános középiskolába adni. Kínos volt ugyanis arra gondolni, hogy ha ennek elvégzése után nem sikerül bejutniuk a főiskolára, munkakeresés közben majd azt vágják a fejükhöz, hogy „akinek nincs szakérettségije, az még nem ért semmihez“. Hogy mennyire megalázók az ilyen kijelentések, milyen sebeket ejtenek ezek a 18—20 évesek lelkében, csak ők a megmondhatói. Ne csodálkozzunk hát, ha a szülők nagy része most is a szakiskolák mellett dönt. Hogy meddig, arra nehéz választ adni, de az a sejtésem, hogy mindaddig, míg a gimnázium vissza nem nyeri teljes „polgárjogát“ a gyakorlati életben. Szíves elnézésüket kérem, hogy az Önök által javasolt „norma“ határát átléptem, de az ilyen témáról nagyon sokat lehetne írni. Teljes tisztelettel KAPÁS FERENC Kassa Megjegyzés: Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a- négyéves gimnázium esetében távolról sem az a probléma, hogy „visszakeresztelnénk“ egy iskolát. Nem a régi visszaállításáról van szó, hanem a mának és a holnapnak is megfelelő új kereséséről. AMIRŐL SZINTÉN SZÓLNI KELL . .. A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák irányításának hiánya, hogy hiányzik a járási láncszem visszajelentése és az iskolákon az indukciós bázis. Ezért történhet meg, hogy még mindig „alapfokúd iskola az alapiskola ((pl. Tornaiján!), hogy rendeletekről vitáznak (a szlovák terminológia tanítása, az óvoda és alapiskola kapcsolata), hogy a nagyhangú helyeslés formalizmusba fullad (a dalolással kezdő és végző tanítás), hogy az országostól, átlagtól való lemaradásunkat sokan még félvállról veszik (a kémiai, fizikai gyakorlatok, a természettudományos szakkörök hiánya, bukások az 1. osztályban, a lemorzsolódás magas aránya: minden második tanuló négyes, ötös osztályzata szlovák nyelvből). Szóllni kell a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafi- ságra való neveléséről, meg a nacionalizmus elleni harcról is... 95
