Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)

1968-10-01 / 2. szám - Somogyi István: Nézzünk a múltba, hátha lehet tanulni belőle / Levelezőink írták

Levelezőink írják NÉZZÜNK A MÚLTBA, HÄTHA LEHET VALAMIT TANULNI BELŐLE SOMOGYI ISTVÁN nyug. tanár, Az első köztársaság idején mi, szlovenszkói magyar pedagógusok, egyesületet alakítottunk „Szlovenszkói Általános Magyar Tanító Egyesület“ néven, rövidít­ve ÁMTE-val jelöltük. Tagja volt az óvónőktől kezdve az egyetemig minden magyar pedagógus. Azért mondom, hogy az egyetemig, mert a köztársaság kezdetén a bratislavai egyetemen működő, dr. Bozóky dékán és a többi tanárok is beléptek az egyesületbe. Most nem akarom egyesületünk 20 éves működését ismertetni, csupán egy- egy mondatot szeretnék elhelyezni értékes köznevelői munkánk sorozatából a már-már fellángolni látszó sovinizmus képernyőjére. Talán az elmúlt idők szelleme és hűsítő árnyéka elveszi a vakító fényt, amelybe mindenkinek kel­lemetlen belenézni, aki pedagógushoz illő, átfogó tudományossággal és filozó- fiailag kiművelt világszemlélettel rendelkezik. Tanulságul néhány emlékemet idézem vissza az első köztársaság idejéből, mint a fent említett egyesület alapítóinak egyike, titkára, majd alelnöke. 1. A köztársaság megalakulásának kezdetén, tisztázatlan helyzetünk, zilált anyagi viszonyaink rendezése érdekében egyesületünk 1922. január 12-én fel­kereste Masaryk köztársasági elnököt, hogy tájékoztatást nyerjünk jöven­dőnk felől. A köztársaság elnöke a következőket mondta: „Európa és az embe­riség a háború és a békeszerződések következtében olyan fokhoz érkezett, melyben a sovinizmus le van győzve. A sovinizmus mindenütt kicsinyeskedés, nemcsak a kis, hanem a nagy népek történetében is. A sovinizmus a maga vak­ságával és kicsinyes hatalmi vágyaival mindenütt sírjává lett a szabadságnak és az önállóságnak.“ Lehet ebből tanulni valamit? 2. 1922-ben a csehszlovák kormány a tanítói fizetés leszállítását tervezte. Mi, szlovenszkói pedagógusok, szlovákok, magyarok, németek, ukránok és ruténok országos tüntetést rendeztünk Zsolnán, 1922. február 15-én. Egyesületünk több száz tagja utazott Zsolnára a zimankós téli hidegben, de fűtött bennünket nemzetiségre való tekintet nélkül a lelkesedés „fel Zsolnára“ jelszó alatt. És ma, mintegy félévszázad elteltével, őszinte kartársi tisztelettel gondolok vissza azokra a szlovák kartársakra, akik velünk magyarokkal együtt ezt a hatalmas manifesztációs gyűlést megrendezték. Ki kell emelnem Hancko, Budai, Ježo, Mojto kartársak nevét, akikben több állambölcsesség volt, mint a hivatásos politikusokban. Ezzel az elismeréssel tartozom nekik, mint az akkor nehéz időkben a tanítóság egyetemes érdekeiért küzdők utolsó mohikánjainak. Lehet ebből is tanulni valamit? 3. A fent említett manifesztációs gyűlés határozata alapján 1922. február 16-án az össztanítóság küldöttsége ment a köztársasági elnökhöz. Megemlítem még az előző napi manifesztációs gyűlés egyik jelenetét, amikor a szlovák tanítóság elnöke Hancko és a magyar egyesület elnöke, Kovács az emelvényen a megnyitás pillanatában kezet fogtak és megölelték egymást — zúgó taps köszöntötte a két egyesület e jelképes megnyilatkozását. A köztársasági elnök a küldöttséget Lanában fogadta. A küldöttség tagjai voltak a szlovák, magyar, német és az ukrán egyesületek elnökei és titkárai. A magyar küldöttség tagjaihoz az elnök néhány magyar szóval vezette be Komárom 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom