Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)
1968-10-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A tanulók értékelésének hibái
45 vizsgálat és felmérés igazolja, hogy a fejlődő, alakuló tanulói személyiségeket leggyakrabban és legérzékenyebben épp ezek az értékelési hibák érintik. Ha az ideális pedagógus tulajdonságairól vallatjuk őket, rendszerint első helyen említik: „Legyen igazságost“. Ha kritikájukra vagyunk kíváncsiak, szinte sztereotipen ismétlődik az a nézet: „kevés az igazságos tanár“. Ez a jelenség feltűnő, különösen azért, mert a pedagógia történetében még egyetlen olyan önkritika sem hangzott el pedagógus ajkáról, hogy: én tanítványaimmal igazságtalan szeretnék lenni, és az is vagyok! Tudunk példát arra, hogy valaki céltudatosan törekszik a szigorra, elvsze- rűen támaszt maximalista követelményeket. Az azonban biztos, hogy a tanulók által legigazságtalanabbnak tartott pedagógus is az igazság bajnokaként tetszeleg önmaga előtt. A hibákat tehát nem tudatosan, hanem épp legjobb szándékai ellenére követi el, felismerésükhöz hiányzik a kontroll, a tükör, amelyben felismerhetné őket. Éppen ezért lényeges, hogy a pedagógusi értékelés legáltalánosabb hibáit elemzés alá vessük. Az értékelés — a pszichológia szerint — nem lehet egyszerű regisztrálása annak, amit egy ember tesz. Ösz- szetevői között meg kell említenünk: a) a cselekvés igazi célját (Rubinstein nyomatékosan hangsúlyozza: ha sikereket akar valaki elérni, magára a dologra kell gondolnia, s nem annak sikerére. A dolgozatíró tanuló rendszerint ott követi el a hibát, hogy gondolatait arra koncentrálja, hogy dolgozata jeles legyen, s nem arra, hogy szépen, önállóan szedje rendbe, és fejtse ki a témára vonatkozó gondolatait. A felelőben gátlást idéz elő, hogy a tanári bírálatra gondol, és nem a kapott kérdésre keresi a legmegfelelőbb választ. Persze, a tanulók azért követik el ezeket a hibákat, mert sok pedagógus is fontosabbnak tartja a dolgozatok, feleletek osztályzatát, mint magát a dolgozatot vagy feleletet. így fordul elő, hogy megbírálnak jó megoldást azért, mert az nem az általuk várt utat követte, nem az általuk megtervezett szavakat használta. Pedagógiánk egyik leggyakoribb torzulását ismerhetjük fel ezekben a jelenségekben), b) a cselekvés légkörét (A cselekvő szubjektum és az értékelő környezet között a cselekvés során viszony jön létre. Ha ez a viszony rosszindulatú, a cselekvő megbénulhat, különösen, ha érzékeny típusú és kevésbé szilárd. Jóindulatú környezetben ezzel szemben megtalálja önmagát és legpozitívabb oldaláról képes bemutatkozni. A legtöbb pedagógus ezt egyáltalán nem veszi figyelembe, pedig a különböző légkör teremtésével ugyanaz a feladat különböző terhelést jelent a tanulóknak. Az egyik felelete közben tanára bólogat, mosolyog, az osztály csendben figyel — könnyen ér el eredményt, a másikat zordan, összevont szemöldökkel hallgatja, néha megcsóválja a fejét, az osztály nevetgél. Látszólag semmi sem történt, mégis a két felelő teljesen más nehézségű feladatot oldott meg. Az „objektív“ tanár ennek ellenére csak a teljesítményt értékeli), c) az előző sikereket vagy kudarcokat (Ha valaki azonos tevékenységgel előzőleg rendszerint sikereket ért el, könnyebben, ha folyton kudarcot vallott, nehezebben birkózik meg azonos feladattal. Az a tanuló, aki egy tanárnál előzőleg jelesre felelt, kisebb felkészüléssel könnyebben felel újra jelesre, mint az, akinek feleletét az elégségesek vagy elégtelenek sora előzte meg. A kudarctól való rettegést fokozhatják a tanár közbevetett megjegyzései, látszólag higgadt, mégis zavart keltő kérdései. Ezért kell elítélnünk minden esetben, ha a tanárnak nincs türelme a felelőt végighallgatni, s állandóan belekérdez feleletébe.), d) az igények és teljesítmények szintjét (A pedagógiai gyakorlatban ezek rendszerint egyoldalúan merülnek fel. Tanári igényekről és tanulói teljesítményekről beszélnek. Lélektanilag az igényszint is bipoláris, függvénye a tanulói érdeklődésnek és érdekeltségnek, de az elért teljesítményszintnek is. Hiba tehát, ha mindenáron azonos teljesítményt követelünk valakitől történelemből és matematikából,
