Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)
1969-01-01 / 5. szám - Forró László: Kinek van igaza? / Válaszolunk olvasóinknak
lel a várakozásoknak, követelményeknek, azonban itt a két jelenség elleni küzdelem tennivalóit hármas csoportba gyűjtve közli. Az iskolaérettség kérdése élénken foglalkoztatja a nemzetközi ped. gyakorlatot. Az általános tapasztalat szerint a sikertelen iskolai kezdés rendszerint bukáshoz vezet, s ez közvetlenül hat a tanuló személyiségének fejlődésére. Dr. Réti L. cikkében az iskolaképesség kifejezésével ■ajánlja pótolni az iskolaérettség kifejezést. Figyelemre méltóan jellemzi a nem iskolaképes gyermeket, felbecsüli számukat is hazai és külföldi felmérések alapján. A probléma megoldását főként abban látja, hogy optimális összhangot kell teremteni az iskolakötelesek fejlődési színvonala és az első osztályos tanulmányi követélmények jellege közt. Ajánlatos lenne a kötelező beiskolázás előtti orvosi vizsgálaton az elsős tanítónak is részt vennie, mert így kiegészülne az orvos túlnyomóan testi fejlődési nézőpontja. A továbbiakban azt írja: „Az iskolaképesség kialakítása érdekében a lehetőség szerint be kell vezetni általánosan az ötévesek óvodai iskola-előkészítését. — Nemzetközi tapasztalat szerint az iskolaképesség módszeres fejlesztésével több eredményt lehet elérni, mint az osztályismétléssel.“ A továbbiakban a nevelői igényességről olvashatunk. A szerző két aspektusból érinti a problémát, egyrészt a pedagógus saját magával, megjelenésével szembeni, másrészt a pedagógus környezetének alakításával kapcsolatos igényesség szempontjából. A matematika és a rajzoktatás módszertani rovatai után figyelemre méltó az írás- órák konkrét feladatait tárgyaló, s az ének-zene órán megvalósuló gondolkodás fejlesztését ismertető cikk mellett a lap képes pedagógiai rejtvénysorozata. Sz. /. Válaszolunk olvasóinknak Kinek van igaza? Forró László elvtárs, a Nemesócsai Alapiskola igazgatója október 10-én, valamint október 29-én írt levelében kérte és egyben követelte az alábbiak közlését: Nemesócsa, 1963. október 10. Tisztelt Szerkesztőség! Elnézésüket kérem, hogy kénytelen vagyok Önöket zavarni, de e zavarás inkább kellemetlen nekem, mint Önöknek. Ui. az 1968 szeptember havában megjelent Szocialista Nevelés „Valóban időszerű kérdés Dél-Szlovákia?“ című cikke, mely a Szocialista Nevelés szerkesztő bizottsága nevében Mózsi Ferenc elvtárs tollából jelent meg, sérti önérzetemet, becsületemet és majdnem rágalmaz is. Először szeretném felhívni szíves figyelmüket a sajnálatos sajtóhibára, ahol interjúmat összekeverve közlik Somogyi Vince kolléga interjújával. Egyáltalán nem értek egyet Mózsi elvtárs idézetével: „aki hallgat, az beleegyezik“. Én az Učiteľské noviny-ban megjelent interjúval kapcsolatban augusztus havában reklamációt nyújtottam, be. Teljes mértékben tiltakozom az említett cikkben megjelent ellentmondással kapcsolatban és idézem Mózsi elvtársat: „Most tehát melyik nyilatkozat az »igaz«?“. Tiltakozom az „igaz“ szó idézőjelbe tétele ellen. Bátran és jellemesen kiállók állásfoglalásunk mellett. Azt se titkolom, hogy a komáromi járás magyar igazgatói nevében kidolgozott állásfoglalás egyik bizottsági tagja voltam. Kérem és egyben követelem, hogy a Szocialista Nevelés közölje nyilatkozatomat, amiért honoráriumot nem kívánok. Továbbá a szerkesztőség, de személyesen Mózsi elvtárs ilyen értelemben korrigálja a megjelent cikket! A jövőre való tekintettel ajánlanám, hogy a Szocialista Nevelés mint szakfolyóirat inkább 6 oldalon szakmai kérdésekkel foglalkozzon. Tisztelettel FORRÓ LÄ3ZLÖ a Zemianska Olča-i Kilencéves Alapiskola igazgatója 190
