Szocialista Nevelés, 1968. szeptember-1969. augusztus (14. évfolyam, 1.12. szám)
1968-09-01 / 1. szám - Ne hagyd a tüzet kialudni!
önálló szervezésének és irányításának megoldására több elképzelés is szüle- letett. A tervezetek között lényegbe vágó, elvi jellegű eltérés nincs; a Magyarországon is folytatható stúdiumok kérdését a Nemzetiségi Iskolák Titkársága közösen az Iskolai Megbízotti Hivatal Nemzetközi kapcsolatok ügyosztályával már kidolgozta. Mivel azonban ez a kérdés államközi, tehát kétoldali probléma és mert egyes szervek ezt a reciprocitás elve alapján akarják megoldani, a kérdésben ez ideig még nem született döntés. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az ügy intézése már a jelenlegi stádiumban is régen túlnőtte az iskolaügy hatáskörét; a középiskolák hálózatának beütemezett bővítése folyamatban van, és ebben az évben is a tavalyihoz viszonyítva 7 osztállyal több első évfolyam nyílt. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez a bővítés az utolsó négy évben a középiskolákba beiskolázott tanulók számának megkétszereződését jelentette a még meglevő „asszimetria“ ellenére is. Fontos, hogy a további sikeres középiskolai hálózat bővítése érdekében és ennek feltétlen feltételeként emeljük a tanulók továbbtanulási potenciáját, tehát tanulási kedvét és képességét. Mindezeket a kérdéseket rendkívül érdekesen, gazdag bizonyító tényanyaggal illusztrálva fejtegette pl. Ónodi János az Űj Szóban közölt tanulmányában. Ónodi elvtárs is említett tanulmányában ahhoz az eredményhez jutott, mint pl. Kardos István, aki az Irodalmi Szemlében ezt a „problémák problémáját“ kb. úgy fogalmazta meg, hogy „ez nem tűr pedagógiai barbár munkát.“ Mert a középiskolák hálózatának bővítése a legfontosabb kulcsa a csehszlovákiai magyarság műveltségi szintje emelésének. Ennek azonban kategorikus feltétele: az alapiskolai oktató-névélői pedagógusi tevékenység hatásfokának lényegbevágó emelése. Az ipari-tanuló iskolák hálózatbővítésének kérdésében rezortközi tárgyalások folynak. A magyar pedagógusképzés kérdésének ésszerű, komplex jellegű megoldására kérjük a legilletékesebbeket: készítsenek egy „ésszerű, komplex jellegű“ modellt (mellyel azonban a Pedagógiai fakultás egész tanári kara egyetértene!“) A Szocialista Nevelés — mivel a problémákkal egyrészt már foglalkoztunk és főleg mivel azokat most intézik, illetve majd csak a jövőben tárgyalnak ezekről a kérdésekről — egyelőre nem tudja részletesebben tájékoztatni olvasóit. Mihelyt módunkban áll, visz- szatérünk a problémák ismertetésére, illetve elemzésére. Vita helyett tehát, előzetes jelentésként, egyelőre csak ennyit. Reméljük, hogy rövidesen — a csehszlovákiai magyar pedagógusok egy országos értekezletén — kimerítőbb tájékoztatást adhatunk a csehszlovákiai magyar iskolaügy legilleté- kesebbjeinek, a gyakorló pedagógusoknak. — Megmásíthatatlan történelmi tény, hogy a szlovákok és a magyarok Dél-Szlová- kiában együtt élnek. Erről nem lehet vitatkozni, ez a kiindulás alapja. Az egyenlőség és egyenjogúság nemcsak a két nemzetet érinti, hanem a nemzetiségeket is. Ez természetes. Az együttélés azonban türelmességet követel mindkét részről... Nevetségesnek tartom azokat az érveket, hogy a magyarok elmagyarosítják a szlovákokat, vagy fordítva. Viszont tudni kell azt is, nem nagy szavak, s deklarációk oldják meg az együttélés kérdését, s a nemzetiségek problémáit, hanem a valós tettek. Ezek közé sorolnám a közeledés minden hátsó és ártó gondolat nélküli igényét is. S ez magyarokra, szlovákokra egyaránt érvényes. Laco Novomeský Üj Szó, 1968. július 14-én
