Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 11-12. szám - Dulovicsné Tomory Viola: Szlovák szókincsfejlesztés az alapiskola alsóbb évfolyamaiban
/ DULOVICSNÉ T'OMORY VIOLA tanítónő, Pozsonypüspöki Szlovák szókincsfejlesztés az alapiskola alsóbb évfolyamaiban e ,,A 2—5. évfolyamban fontos szerepet kell juttatni a szókincs tanításának, a tanulókat a szavak tudatos és helyes használatára kell megtanítani, el kell sajátítaniuk a helyes kiejtést és a helyesírás megalapozását. Legfontosabb feladat itt, hogy a tanulók megtanuljanak írni, olvasni, a szlovák hangokat helyesen kiejteni és az alapszókincset elsajátítsák“ — állapítja meg a Tanterv. Meggyőződésem, hogy a 2—5. évfolyam tanítói a szlovák nyelv tanításában éppen a szókincs tanítására fordítanak legtöbb gondot, a 6. évfolyam szlovák nyelvtanításánál mégis nehézséget okoz a szavak hiányos ismerete, a szókincs szegénysége. A probléma ezekben az évfolyamokban az, hogy egy tanítási órán hány szót lehet maradandóan megtanítani, és hogyan lehet a szókincsnek minél nagyobb részét aktív állapotban megtartani. A szókincs tanításának célja és feladata a szavak ismertetése, elsajátítása és a felhasználásukhoz szükséges készségek fejlesztése. A szókincstanítás folyamata kiterjed a szó megismerésére, rögzítésére és az alkalmazás készségének kialakítására. E három mozzanat szoros kapcsolatban van egymással és legtöbbször egymásba fonódik. Mivel a szavak mint a nyelv elemei, sohasem jelentkeznek elszigetelten, hanem a beszéd folyamatában összefüggő láncot alkotnak, tanításuk csak úgy lehet eredményes, ha életszerűen — összefüggő beszédben vagy beszédet rögzítő szövegben — ismertetjük őket. A szó jelentését össze kell kapcsolni a szó hangképével és írásképével. A szó bemutatása akkor jár eredménnyel, ha a tanító a tanuló minél több érzékszervét bevonja a megismertetésbe, működésbe hozza a látási, a hallási és a motorikus idegpályákat. A szlovák szókincs tanításában különös gondot kell fordítani az életszerűségre, hiszen ezt a nyelvet már kisiskolásaink is használják mindennapi életükben az iskolán kívül is. A szókincset tehát leginkább beszélgetési gyakorlatokon bővítjük és rögzítjük. Olyan helyzeteket teremtünk, amilyenek egy gyermek mindennapi életében leggyakrabban előfordulnak, pl. utazás, bevásárlás stb. A következőkben egy „bevásárlási“ témán — Nakupujeme v papiernictve — szeretném bemutatni a szókincsbővítés és rögzítés folyamatát egy tanítási órán. Az órát hangulatkeltéssel kezdjük, pl. rövid egyszerű történet a jó kisgyerekről, aki segít édesanyjának bevásárolni. Hogyan köszön az üzletben és hogyan kéri az árut? Mit mond, ha már megkapta? stb. A tanulók köszönni, megköszönni már tudnak szlovákul, azért ezeket a fázisokat csak szóban ismételtetjük néhány tanulóval. A táblára és a tanulók füzetébe legfeljebb a Koľko platím? čo si prajete? kerül. Ezután közöljük a tanulókkal, hogy mi is játszunk bevásárlást. Az asztalra vagy a padra már előre elkészítjük a vásárláshoz szükséges eszközöket: a szókincstanítás szemléltetőeszközeit. A mi esetünkben — Nakupujeme v papiernictve — ezek iskolai és háztartási kellékek. Az iskolai kellékeket a tanulók nagy részben ismerik, ezért a megismertetésre és begyakorlásra kerülő szavakat főleg háztartási cikkek fogják alkotni. Az előkészített tárgyakat sorban felmutatom. A tanulók a tárgyakat, amelyeket ismernek, megnevezik szlovákul. A háztartási kellékek vagy a kevésbé ismert iskolai kellékek megnevezését felírjuk a három részre osztott tábla első oszlopába, pl.: 341
