Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 10. szám - Mózsi Ferenc: A szak- és érdekkörök reneszánsza?
nítás hatékonyságát vizsgálva, nemcsak a kvantitatív mutatók figyelmeztetnek, hanem azok a kvalitatív tényezők is, melyek a pedagógusi tevékenység nevelői tevékenységének hiányosságát jelzik. Az utóbbi három évben — 1963-tól 1966-ig — viszonyainkhoz képest eléggé széleskörű vizsgálatokat folytattunk, hogy megállapítsuk az alapiskolák 9. és az általános középiskolák 3. osztályos tanulóinak pálya-választási érettségét. A közel félezer 15 éves és a 210 érettségi előtt álló tanuló írásbeli és szóbeli válaszaiból kitűnik: anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak a reá bízott ifjúság pályaválasztásának, pályaválasztási indítékának befolyásolására és művelődési igényének elmélyítésére való nevelési törekvéseit — szilárd meggyőződésünk, hogy az eddigieknél sokkal többet tehetünk és kell is, hogy tegyünk a tanulók helyes, érett pályaválasztása, az értelmiségi pályák iránti érdeklődésének felkeltése, a munkában, az életben való helytállása érdekében. Megfelelőbb, hatékonyabb ez irányú pedagógiai tevékenység segítségével tanulóink érettebbek lehetnének a pályaválasztásra és ezzel párhuzamosan, művelődési vágyuk is sokkal elmélyültebb lehetne. A pályaválasztási érettség tényezőit vizsgálva a következő kép rajzolódott elénk. A tanulók pályaismerete. A választott pályatevékenység leírása (ar általános középiskola 3. osztályában) és szóbeli ismertetése (az alapiskola 9. osztályában) szempontjából a tanulóknak csak 40 százaléka rendelkezik úgy-ahogy megfelelő pályaismerettel. A 15 évesek korcsoportjában a pályakövetelmények ismerete csak a tanulók 17 százalékánál, a 19 évesek 26 százalékánál kielégítő. A pályaelképzelésekben a pálya objektív tényezőit a kilencedikeseknek 30—35 százaléka veszi figyelembe. Jelentős hiányosságokat észleltünk a választott pálya megvalósításához szükséges szakmai képzésnek ismeretében. A tanulók önismerete. Vizsgálataink eredménye azt mutatta, hogy a tanulóknak csak 7—8 százaléka veszi figyelembe pályaalkalmasságának nyilvánvalóan kimutatható kontraindikációit. Hiányos a tanulók saját értelmi működésének értékelése is. Mind a 15, mind pedig a 18—19 évesek zöménél az országosnál lényegesen alacsonyabb a továbbtanulás igénye. Habár e jelen írásban e kérdéssel csak a művelődési igény szempontjából foglalkozunk, mégis megemlítjük: beszélgetéseink során igen sok tanuló vallotta magáról, hogy nem tud szlovákul. Ám a későbbiekben kiderült, hogy egész tűrhetően beszélik a szlovák nyelvet. A tanulók felének igényszintje ugyan reális, mégis azt kell megállapítani, hogy nem számolnak eléggé a népgazdaság (főleg a perspektív) munkaerőszükségletével (eléggé általános a viszolygás a műszaki pályákkal szemben'). Vizsgálataink szerint a pályaválasztás tantárgyi teljesítményfedezete csak 50—60 százalékban megfelelő. A szakköri tevékenység megválasztása (dominál az irodalmi színpad és az énekkar) — még akkor is, ha az nyilván nem jelent egyszersmint pályaválasztást, de lényegesen hathat a tanulók művelődési vágyának fokozására — csak a tanulók 10—15 százalékánál kielégítő (a továbbtanulási lehetőségek közt viszont a műszaki pályák a dominálóak!). A tanulók saját munkatevékenységére vonatkozó önértékelése a kilencedikeseknél 20— 295
