Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 8. szám - Teremtsünk megfelelő környezetet kezdő, fiatal kartársainknak / Levelezőink írják - Őszinte szóval / Levelezőink írják
LEVELEZŐINK ÍRJÁK ... TEREMTSÜNK MEGFELELŐ KÖRNYEZETET KEZDŐ, FIATAL KARTÁRSAINKNAK Fiatal pedagógus vagyok. Az Alma Mater — a nyitrai Pedagógiai Főiskola — elvégzése után az államvizsga izgalmával magam mögött és a diplomamunka nagy feladatával magam előtt — gyakorlóévemet a komáromi Lakótelepi Kilencéves Alapiskolában kezdtem. Izgalommal és félelemmel, reményekkel és merész tervekkel léptem be első munkahelyem kapuján. Hiszen senkinek sem csekélység megkezdeni életének új fejezetét, hát még egy fiatal pedagógusnak, aki diákból egyszeriben tanító lesz, s szűk körű, önmagáért való felelősségét felváltja egy gyermekközösségért érzett felelősségtudattal. Ugyanakkor örömöt is éreztem: Végre a katedrára állhatok, beletekinthetek a csillogó gyermeksze- mekba, adhatok nekik valamit magamból, tudásomból, egyéniségemből. Hiszen erre készültem éveken keresztül! Aztán ismét szorongás fogott el: vaj9n idősebb kollegáim mellém állnak-e, s kikerülve a vidám diák-kollektívából nem lesz-e a magány osztályrészem? A Tanítók Énekkarából már ismert kartársnőm kísért el új igazgatómhoz, s akkor szorongásom egyszeribon megszűnt, s valami otthonos érzés hatalmasodott el bennem. Az igazgatótól, aki kedvesen, barátságosan fogadott és felvázolta jövendő feladataimat, azzal a sejtéssel távoztam, hogy csakhamar itthon érzem majd magam ebbon az iskolában. Nem csalódtam! Pár nap múlva magkezdődött a tanítás, kollégáim szeretettel fogadtak. Az iskola csapatvezetője lettem, emellett zenét is tanítok. Meglepett, hogy a gyermekok milyen lelkesen vesznek részt az iskolán kívüli úttörő munkában és milyen önállóak. Mindig hálás leszek az iskola igazgatóságának, kollégáimnak, akik átsegítettek az első év nehézségein. Nekik köszönhetem, hogy elkészíthettem diploma-munkámat a számomra teljesen új környezetben. Ez az iskolai év már könnyebb. Szeptemberben már úgy léptem be, mint aki újra hazatér. Munkámat örömmel és szeretettel végzem, s úgy gondolom, hogy csak ott lehet jó munkát végezni, ahol teljes egyetértés uralkodik, és ahol a tapasztalatlan kezdőket úgy támogatják, mint ebben az iskolában. KRAUSZ JÚLIA II. Lakótelepi Kilencéves Alapiskola, Komárom ŐSZINTE SZÓVAL Az ellenőrzések jegyzőkönyveiben lapozgatva és a szerdahelyi járás sok tanítójával folytatott beszélgetések emlékét idézgetve az a gondolat jár eszemben, hogy tanítóságunk már valóban megértette, hogy mit kell tennie. Megértette, de eredményei ezt még nem mutatják. Az igazgatók összejövetelein és a pedagógiai tanácsüléseken már gyakran hangzanak el szavak a műveltségi szint emelésének szükségéről, többször elmondták már, hogy az igazi műveltség egyben művelődési igényt is jelent. S mindez nagyon igaz. Sajnos azonban még mindig túl sok az általános szólam. Mert a fenti tézist mégiscsak érdemesebb így feltenni: „Vajon megvan-e az én tanulóimban az állandó jellegű, természetes művelődési igény? Tanulóimnak hány százaléka tanul tovább egy korcsoportban?" Az ellenőrzések arról adnak hírt, hogy kevés az iskolákban a gyermeki érdeklődést felkeltő ismeretterjesztő irodalom, s ha van is, akkor az egy-két példányban található meg a szükséges 15—20 példány helyett. Azonban ez az 254
