Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 7. szám - Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén
den részletre kiterjedő irodalomtörténeti összefoglalás, amely teljes egészében felmérné ezt a már sokak által jelentékenynek mondott kisebbségi irodalmat, s kijelölné helyét az egyetemes magyar irodalomban. Természetesen nem csupán ebben merül ki a címben jelzett könyv jelentősége. Nemcsak az irodalom kutatói, de a kultúra más művelői: a pedagógusok, népnevelők stb. is haszonnal forgathatják. A szerző is az olvasóközönség nagyobb körével számol: „A könyvet — szakjellege és szakszempontjai ellenére — nemcsak az irodalomkutatóknak s az irodalmilag képzett szakembereknek írtam, hanem a legszélesebb értelemben vett olvasóközönség számára is.“ F.zt a célt kívánja szolgálni a könyv szigorúan tudományos jellege mellett is megőrzött fordulatos, igen olvasmányos stílusa is. Sok mindent elmondhatnánk még a szó- banforgó munka általános jellemzéséül. Lehetne vitatkozni eredményeiről és módszeréről, az anyagfeltárás és dokumentáció arányairól, a megállapítások és összefüggések helyességéről stb. Csak egyet nem tehetünk: nem mellőzhetjük. Ha valaki érdemben akar foglalkozni a csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom két háború közötti időszakának történetével, nem kerülheti ki Turczel Lajos könyvét. A munka arányairól már a jegyzetek rendkívül magas száma is tájékoztat (677). Az idézetek, dokumentációk és jegyzetek száma is sejteni engedi a szerző által feldolgozott forrásanyag, újságcikk, tanulmány, folyóirat, könyv stb. mennyiségét. De leginkább az egyes fejezetcímek tanúskodnak a vállalkozás méreteiről: A kisebbségi helyzet kialakulásának és fejlődésének determinált- ságai; A kisebbségi önvédelem politikaivilágnézeti formái; Az iskola és az iskolán kívüli népművelés; Ifjúsági mozgalmak; Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei; A tudományos élet, a művészetek és a sajtó; Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben. A fejezetcímekben megjelölt problémakörök felölelik kulturális hagyományaink legjelentősebb kérdéseit. A pedagógus olvasók körében különösen a burzsoá köztársaság iskolaügyének bemutatása és az irodalom fejlődését elemző fejezet tarthat számot fokozott érdeklődésre. A burzsoá köztársaság magyar iskoláinak helyzetét érdemes összevetni művelődésügyünk mai lehetőségeivel. Fény derül pl. olyan körülményre is, hogy az első Csehszlovák Köztársaság fennállása alatt 1918-tól 1938-ig nem volt egyetlen magyar nemzetiségű tanfelügyelő sem. Hasznosnak mutatkozik az iskolahálózat összehasonlítása is. A legterjedelmesebb fejezet — a munka természetéből adódóan — az irodalmi élet kialakulásáról szól. A „semmi talaján“ kifejlődött kisebbségi irodalom igen nehéz körülmények között hozta létre értékeit. Létét és funkcióit elsősorban a kisebbségi helyzet határozta meg. A dilettantizmus és provincionalizmus fokozott veszélye, a politikai és osztálymegosztottság bonyolultsága, a szervezettség és anyagi ellátottság hiányosságai stb. eleve korlátokat szabtak fejlődésének s tették eredendően kisebbségi irodalommá. A megteremtett irodalmi értékek, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Győ- ry Dezső, Vozári Dezső és mások művei azonban a mostoha körülmények ellenére is elérik azt a színvonalat, hogy a XX. századi magyar irodalom szerves részeivé válhassanak. Mindez igen gazdagon dokumentálva világlik ki Turczel Lajos könyvéből, s feltárul az a heroikus küzdelem is, amelyet a progresszív magyar írók vívtak a haladásért a „vox humana“ gondolatának érvényesüléséért. A kötet egészét méltán dicsérhetjük, jelentőségét csak hasznossága múlja felül. Részleteiben könnyen találhatunk vitatható következtetéseket és megállapításokat, hiszen ekkora vállalkozás aligha lehet meg támadható felületek nélkül. A munka értéke azonban vitán felül áll, éppen ezért érthetetlen, hogy 50U példány kerül csupán belőle a hazai piacra. (sz) 221
