Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Milyenek legyenek az alapiskolai anyanyelvtanítás követelményei

éves alapiskolában a nyelvi nevelést 3 szakaszban a következőképpen valósítjuk meg (az 1. évfolyamot nem vesszük tekintetbe):

az 1. szakaszban (a 2. és 3. évfolyamban) kifejlesztjük a tanulók természetes aktív kifejezőkészségét, és megteremtjük az alapfeltételeket ahhoz, hogy a tanulók a nyelvi jelenségekkel tudatosan ismerkedhessenek meg; fejlesztjük a szókincset, fokozzuk a pontosságot a szóhasználatban, a tanulók megismerkednek az irodalmi nyelv különleges szerepével, főleg nyelvtani, helyesírási és kiejtési vonatkozásban, mégpedig egyrészt az olvasás és írás tanítása során, másrészt az önálló szóbeli megnyilatkozásokban. Mivel a helyesírás-tanítás igényes feladat, és szükségszerűen sok időt vesz igénybe, ebben az időszakban különös figyelmet kell fordítani a tanulók aktív kifejezőképességének a fejlesztésére.

A 2. szakaszban (a 4., 5. és 6. évfolyamban) az oktatómunka központi problémája a megbízható helyesírástudás alapjainak, valamint a helyes kiejtésnek az elsajátítása, továbbá a lényeges alaktani ismeretek rendszerének és a mondattan egyszerű rendszerének a megismerése (egyszerű mondatok bővítése és az összetett mondatok típusai közül ugyancsak az egyszerűbbek tárgyalása). A tanulókat életkoruknak, ill. felfogóképességüknek megfelelően fokozatosan megismertetjük a nyelvi jelenségekre vonatkozó fogalmakkal, valamint a szövegek mondattani és szótani elemzésével. Ennek a szakasznak központi témaköre a szótan lehetne, vagyis a fő figyelmet az egyes szófajokra, a szóalkotásra, a szóképzésre kellene fordítani.

* Egyúttal a tanulók fogalmazási készségét is fejlesztjük. Ezzel kapcsolatban a figyelmet mindenekelőtt az alapvető fogalmazási tennivalókra, az egyszerű, elemi fogalmazásfajták készítésére és a kifejező fogalmazásra fordítjuk. (A központi probléma a kifejező fogalmazás.)

A 3. szakaszt (a 7.,, 8. és 9. évfolyamot) a nyelvtani ismeretanyag és a gyakorlati készségek elmélyítése és rendszerbe foglalása fogja jellemezni. A fogalmazástanításban a gyakorlatban fontos alapvető fogalmazásfajtákról, valamint a fogalmazástémák alkotó módon történő feldolgozásáról lesz szó. Ebben a szakaszban a figyelem középpontjában a mondat és a nyelvi megnyilatkozás áll. A nyelvi nevelés szerepe az, hogy összegezi a nyelvtani és fogalmazási ismereteket. Az oktatómunka folyamán úgy kell fejleszteni a tanulók nyelvérzékét és az anyanyelvhez való viszonyát, hogy az iskola elhagyása után maguk is továbbfejleszthessék nyelvtudásukat.

A magyartanítás eredményessége a tanerők szakképzettségén, tájékozottságán, a jó tankönyveken és módszertani segédkönyveken kívül az óraszámon is múlik. A magyar nyelv tanítására szánt óraszám megállapításakor okvetlenül tekintetbe kell venni e tantárgy társadalmi jelentőségét, azt a tényt, hogy milyen fontos az irodalmi nyelv ismerete a középiskolát vagy tanonciskolát végzett tanulók számára, milyen szerepet tölt be a nevelési feladatok teljesítésében, továbbá azt is, hogy a nyelvi képzés, különösen pedig az ösz- szefüggő írásbeli és szóbeli megnyilatkozások gyakorlása igen sok időt vesz igénybe.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a magyar szakosok órakötelezettségét sem. Mivel a tanulók kifejezőkészségének fejlesztése szempontjából a legfontosabbak az írásbeli fogalmazások, javításukra bizonyos időt kell biztosítani, ill. az írásbeli munkák, az iskolai és házi fogalmazások értékelő elemzése miatt a magyar nyelvet tanító pedagógust órakedvezményben kell részesíteni.

Kívánatos, hogy a fenti cikkben ismertetett követelményeket az 1967/68-as tanév elején minden magyar nyelvet tanító pedagógus fontolóra vegye, és észrevételeit, ilL javaslatait akár egyéni levélben, akár a tantárgybizottság útján minél előbb közölje a Bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztályával (Výskumný ústav pedagogický, Bratislava, Štúrova 5). Biztosra vesszük, hogy az anyanyelvtanítás módosuló elgondolásának kialakításába a tantárgybizottságok is bekapcsolódnak, s a közös fáradozás meghozza gyümölcsét.

17